
Híres B. Ede: Estközelben
Patkolatlan lovak vágtáznak a napnyugta ölébe szikráznak a porszemek az esti fényben kóbor felhők vetnek ágyat a látóhatárszélen valahol rikolt egy madár a zsombékok tövében
Patkolatlan lovak vágtáznak a napnyugta ölébe szikráznak a porszemek az esti fényben kóbor felhők vetnek ágyat a látóhatárszélen valahol rikolt egy madár a zsombékok tövében
Elfordult tőlem a nap szürke felhőbe takarta testét pihenni vágyik a jó öreg szusszan avar alatt a csend nincstelenség illata lengedez sikolt bennem a kérdés
Ne írj arcomra nincs már hely rajta beszőtték az évek ezer barázdával hitvány rabként tengődtem véremmel fizettem minden bűnömért gyalázat sarában fetrengtem tudatlan páriaként vágytam
Nesztelen érkezik megszaggatja álmomat lehelete felizzítja tegnapról maradt parazsam ropogva kelek bár boldogan ma is új nap hoz csalódást pedig tegnapról is maradt kócos hajzatom
Holt idő szaga keserít elhagytam magamtól kedvet akarást csak ülök némán rejtély hogy jutottam ide hol nincs sírás sem megbánás némák a harangok sápadt fényét
múlt dohos szagú igazsága szemfedél a holnapra hamis tanítók meg sem írt könyvekre esküt fogadnak vesztőhelyre dobott szellemi javakkal rúttá tenni a világot csendesen sírjába
Utcasarkon árulja magát bűzlik mocskától élhetetlen mámorban fetreng a bűzben lángfátyolba borulva sikoltó kéjjel kacéran viháncol semmit nem ígérhet pusztulásba omlik oly gyönyörű világunk.
Lesem hogyan tűnik el az éjszaka a folyón túli földeken viszi-e magával gyötrő kínjaim sokaságát bontogatom avas szirmaim izzadtságszagú fészkemen köröttem néma fekete madár repdes
Összecsomósodott bennem létem minden tévedése kiszaladtam a rétre tehénlepényt keresve emlékeztem az illatos kenyérre ahogy felböfögött szegénységem a mocsár mélyéből meghúzódót vadként prédára lesve saját
Dermesztő képek villannak az est rideg magányában csendesen vágyom forró ölelésed egy élet múlt nélküle egy élet kezdődött vele bokrok zizzennek fülemben lágy neszek a
meg kell írni azt a verset. fehér, fényes kaviccsá csiszolni, ledörzsölni róla minden keservet. meg kéne írni azt a verset: az egyszavút. és akkor már
Éjszaka nem alszik jól.. Pontosan hajnali fél kettőtől négyig virraszt. Először olyan, mintha fordulni akarna. Fordul is, minden testrészét behelyezi a megfelelő pozícióba, aztán várja
A kuka mellett találtam egy kartondobozt üres volt felvittem – senki nem gondolta hogy kell valakinek -. Beletettem poros egyéni gondolatokat fekete fenyőkkel siralmat és
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.