Ne írj arcomra nincs már hely rajta beszőtték az évek ezer barázdával hitvány rabként tengődtem véremmel fizettem minden bűnömért gyalázat sarában fetrengtem tudatlan páriaként vágytam
Nesztelen érkezik megszaggatja álmomat lehelete felizzítja tegnapról maradt parazsam ropogva kelek bár boldogan ma is új nap hoz csalódást pedig tegnapról is maradt kócos hajzatom
Holt idő szaga keserít elhagytam magamtól kedvet akarást csak ülök némán rejtély hogy jutottam ide hol nincs sírás sem megbánás némák a harangok sápadt fényét
múlt dohos szagú igazsága szemfedél a holnapra hamis tanítók meg sem írt könyvekre esküt fogadnak vesztőhelyre dobott szellemi javakkal rúttá tenni a világot csendesen sírjába
Utcasarkon árulja magát bűzlik mocskától élhetetlen mámorban fetreng a bűzben lángfátyolba borulva sikoltó kéjjel kacéran viháncol semmit nem ígérhet pusztulásba omlik oly gyönyörű világunk.
Lesem hogyan tűnik el az éjszaka a folyón túli földeken viszi-e magával gyötrő kínjaim sokaságát bontogatom avas szirmaim izzadtságszagú fészkemen köröttem néma fekete madár repdes
Összecsomósodott bennem létem minden tévedése kiszaladtam a rétre tehénlepényt keresve emlékeztem az illatos kenyérre ahogy felböfögött szegénységem a mocsár mélyéből meghúzódót vadként prédára lesve saját
Dermesztő képek villannak az est rideg magányában csendesen vágyom forró ölelésed egy élet múlt nélküle egy élet kezdődött vele bokrok zizzennek fülemben lágy neszek a
Szokatlanul hosszú ujjaival matatott a kopott asztaltetőn. Kicsit figyelmesebben nézve, észrevehető volt a mozdulatainak szabályos ritmikája, akárha billentyűket ütögetne. Fejének lassú
Romos házak padlásain kutatom múltat tenyészt a penész megsárgult okmányhalmazokban emlékké kövült galambürülék halmazok rejtenek-e titkokat hol vannak őseim kik mertek ellene szólni a gonosznak
Acél cipőben járnak a percek, lépteik szívemre bilincset szögelnek. Minden egyes lüktető ütem nyomán, rablánc feszül lelkem sajgó zugán. Süket világba kiáltok hangtalan, nézlek a
Frissen mosott emlékeink betöltik a szobát, alig jut hely a jelennek. Megszokásból visszafelé pereg a kopott kópia, lassan kisbabák leszünk. Egyre füstösebbek és egyre kisebbek
I. Vérző hajnalok fénnyel írt üzenetek lassan indulok II. pecsétje ragyog arcomra égett jeled egyetlen ösvény III. nyíló kapun át végtelen ragyogásban óarany kövek IV.
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
