Kategória: Híres B. Ede

Megrokkant szavak őszi ígéretek márványlépcsőkön lesiető kiskabátok feltűrt gallérja mögül remegő sóhaj fodrozza a folyófelszínt megmaradt kép szobám falára gombostűzve iszonyatos remegés közepette próbálom a

Letépett száraz virág kalapomra tűzve meglebben a szélben úgy megyek fel a hegyre annak is a tetejére nézek le a völgybe apró hangyaemberkékre színes lávaként

Érzem a vihar közeledtét csontjaimban hasító fájdalmat ezer évek kínjai marnak kiválasztott vagyok vagy áldozat küzdelmek garmadát vívtam sorsomnak elfogadva az örök vesztes szenvedését jön

Mert rám tapad az ég fojtó határtalansággal mozdulnék de körbevesz az ígéretek sokasága szabadulást nem remélek mert köt Istennek adott szavam munkám itt az életem

Nem kérdezem hol voltál most itt vagy olyan mint vihar után kisütő nap felszáradnak a fájások megszűnik a sóhaj pillanatra szűkült a végtelen idő nincsenek

vad küzdelem az élet arénájában izzó szenvedély bátorság és remegés tévedhetetlen mozdulatok az élni akarás eleganciája mindenkor fehér hab fröccsen a száján óriásit bömböl leszegett

(Poetica mortem) Megkötözve fetrengek a költészet partján belül fáj csak a bilincs mi nem enged repülni vergődök a sok férc alkotások között bambán bámulom a

(andante piano) Lágyan lehel az esti szél csókot borzol ajkaimra megremeg bennem a kéj felforr a régi emlék fűszálak között mozduló sóhaj vén fák között

(József Attila: PROLETÁRDAL „Van krumplink és van kanalunk Piszokban élünk s meghalunk”) Ringató mesékkel alszik rideg otthonában a mindennapok hőse vagy evett ma talán csak

Zöld színű ecset szalad végig a tájon eltakarja a szürke mocskosságot lombok között bújva apró dalnokok kotta nélkül csodálatos muzsikája szívet melengető égi ajándék lágy