Kategória: Híres B. Ede

Kipergeti a kalászt nyárnak heve, arany hullámzó élettengerek ontják az éltető magjaikat, gyöngyöző izzadság mossa vidámra a megfáradt arcokat, biztató reményt csorgat a garat, táplál

Mit ér az utcán eldobott, ázott újságpapír, amit lassan elmállaszt a zuhogó eső a belecsomagolt sorsokkal együtt, nincs menekvés, az enyészet elnyeli a holnapi reménnyel

Lángban születtem rémisztő téli éjszakában ezerkilencszázötvenhét fagyos január első napjában. Nem volt szikra soha, mi vezetett volna, szürke kis egérke, egyszerű ember voltam. Csupán lelkemben

Egy májusban omlott össze álomváram és a szerelmem, apró kövekből, könnyből építettem. Parttalan vizeken hánykolódtam éveket, próbáltam kikötni az értelem szigetén. Sem bölcs, sem gazdag

(Természetesen tudom, mi a boldogság. Már egy csomó képet láttam róla. Ashleigh Brilliant) Indul a Nap égi útjának végére, holnap ismét munkára ébreszt, felszárítja az

Lángban születtem rémísztő téli éjszakában ezerkilencszázötvenhét fagyos január első napjában. Nem volt szikra soha, mi vezettet volna, szürke kis egérke, egyszerű ember voltam. Csupán lelkemben

Lehajolok egy virághoz, szirmát simítom, kecses, bársony érintése királyi palásthoz méltó, szívembe zárom, illata bódító, akár a szerelem mámora, mint egy madárka röpte a nyári

Fogadd el a szenvedő hitét, tisztelve töviskoszorúját, a megfeszítés fájdalmát, a véres szögek évezredes intő ragyogását – vesd meg a zsarnok uralmát, ki a szenvedők

Árva kis levél zizzen, a tél feledte itt, mit tud ő mesélni az erdő titkairól, hol a rejtett ösvények mélyén egy fiatal galamb pár oly

(Az ötlet csak a megvalósítással kel életre.) Teller Ede) Elrendezed a félbehagyott sikolyokat, rendszerezed poros polcokon, csempe kávésibrikek között – de tudod, a káosz nem