Keresés
Close this search box.

Kategória: Hepp Béla (aLéb)

Hepp Béla (aLéb): Örökzöld

Már nem mégy vissza, nincs is már hova, halomba hajt a spárgák ostora, egymásba bújva mill’jó tűlevél erdőt sóhajt utószor, s már nem él, csonkodnak

Hepp Béla (aLéb): Ezüstfehéren

Én hóembert álmodtam, csillámos ágakat mesébe csendesült fehérre szórt terekkel, s ha leplük feslik itt-ott, varázsa átszakad, én összefoltozom, akkor sem ébredek fel, mert árkot

Hepp Béla (aLéb): Leheletnyi vers

Már a félbefulladt sóhajok mögé se sejtelek, halk szisszenés, beszív csak, és kifúj, kristályba dermedt pára hull alá, a téli képzelet ködfolt csupán, nincs benne

Hepp Béla (aLéb): Megfagyott dallamok

Kissé most megkopott a külvilág zajától a bennem szóló kórus fennkölt dallama és tűröm csak, ahogy érzéketlen kirámol a múlt melódiáit rontó büszke ma. Száraz

Hepp Béla (aLéb): Táncok az éjben

Varázsos táncok éjszakája volt. Harmattá dermedt páracseppeken lágy szél kúszott felém és átkarolt, csillag alá bódult az értelem, ezüstcseppekbe oldott szirmokon játszott a fény, és

Hepp Béla (aLéb): Fölött remeg

Áldatlan volt a csend, szikárra száradt, ráégtek árkos tegnap-ujjnyomok, csak építetted, raktad azt a várat, és nem szóltam rád, hogy vigyázz, csak homok. Te boldog

Hepp Béla (aLéb): Taníts meg

Taníts meg, hogy szól messzi nyári dal, és lepketáncba szédülő varázs, a hajnalokba vesztett bájital, csepp méreg az, miért is lenne más, mákony-álom, színes szédület,

Hepp Béla (aLéb): Késtél

A Szentmihályi úton át ezer levél repült, mint fecske fönn a drótsoron, a járdaszélre ült, hogy víz se fogta, persze szállt a flaszterek felett a

Hepp Béla (aLéb): Téridő

Amott zacskót, ázott papírlapot rugdal az esti szél ahogy bejárja szürkülő utcáink zegzugát, halkan fütyül, felnyögve padra ül, s egy elkorhadt levél lapul, ne hágjon

Hepp Béla (aLéb): Színergia

Egy rózsa nyílt… egy közhelyes, augusztus-arcú kis virág, lassan bókolva fényt keres, mögötte árokparti fák, álmos, vérvörös szirma van, a szárán kis tüskék hada, ahogy