Kategória: Hadnagy József

Hadnagy József: Válaszút

Ha nem magamra volnék kíváncsi, hol is tartok én, milyen a lelkem: vagyok-e jobb, mint a tegnap voltam, tán mondhatnám azt, hogy megérkeztem… Ha a

Hadnagy József: Repülj

Repülj, repülj, madár – színpompás vagy szürke – mindig szív-közelben, légy a szívem tükre: álom, ami van, mint ahogy van a pára, ameddig fölpattan a

Hadnagy József: Repülj

Repülj, repülj, madár – színpompás vagy szürke – mindig szív-közelben, légy a szívem tükre: álom, ami van, mint ahogy van a pára, ameddig fölpattan a

Hadnagy József: Trianoni csomó

1 Lelkünk kusza felhőcsomó, emlékező és álmodó, egységre vágyó, széthúzó, népszerető és népnyúzó, összevissza gomolyogva, ámításba csavarodva örvénylik… senki sem szabad. Soká tart, míg kisüt

Hadnagy József: Ördög a híd alatt

Ég az erdő: gyújtózsinór. Ne tétovázz! Szaladj! Szaladj! A világ-híd robbani fog. Ördög lapul a híd alatt. Füstölög a föld. Vulkánok láva-zsinórja fut, szalad. A

Hadnagy József: Új maszkabál

Megváltozott a világ, sej, kinek öröm, kinek bánat, még ezután jön a java az új maszkabálnak. Eddig azt mondák, hogy kettő, lesz még abból akár

Hadnagy József: Fénytörés

A valóság a vízfenék, szórja rám ezer részletét, mikor fürdik bennem a nap – közelebb jön, ragyog, kacag. Mély árnyékban is látható: sötétebb és méláztató.

Hadnagy József: Kiszakadt gyökerek

„Csak kis népek fia ás így: mintha magába ásna! Lapátol, mintha szemetet magából!” Farkas Árpád: Lipovánok Azóta sem láttam senkit ásni úgy, mint azok a

Hadnagy József: Mint tó tükre a fákat

Nem jártam haláltáborokban, a gázkamrák poklát nem ismerem, de voltam másfajta pokolban, ahol a hitem volt a mindenem. Hogy miben is hittem, nem tudom már,