Kategória: H. Gábor Erzsébet

H. Gábor Erzsébet: Tavaszi szél

Látod mily gyönyörű most a táj? Szirmokat selymez a lenge szél, örömöt mindenben úgy találj, ahogyan hevít a szenvedély, s ahogy a szívedben ég a

H.Gábor Erzsébet: Szavakkal festek

Szavakkal festek, szóecsetekkel, hajnali fényben ring ma a reggel, tollam a papírt színezi híven, lángol az arcom, csordul a szívem. Hallani minden vad dobbanását, s

H. Gábor Erzsébet: Reméld a jót

Látod, elszállt egy év megint, arcunkon fodros ránc-szalag, erünkben fáradt vér kering – az élet, hipp-hopp, elszalad! Néha az ember hátranéz; mit rontott el, vagy

H. Gábor Erzsébet: Szerelem-hegedű

Örök múzsád lettem néked, álmaidnak szárnyaslova, lelki mannád, eleséged, féltő, égi feleséged – követnélek akárhova! Verseidben zene vagyok, s hegedűd, egy régi tokban. Hogyha szívből

H. Gábor Erzsébet: Hogyha lennék

Drága napom, ékességem, nem ragyogsz már úgy, mint régen, szemed fénye tompa, bágyadt, ifjú orcád egyre sápad. Kínok vájják zsenge tested, madár-lelked félve reszket, kerted

H. Gábor Erzsébet: December

December van. A hó pihéz, bennem egy boldog dalt idéz; valami vérben áradó, lágyan, szelíden ringató érzés sodor, és nem tudom, mi ez, de pillám

H. Gábor Erzsébet: Gyönyörűt rólam

Versedben lennék gyöngybetű, kupádban mézes bor, nedű, szomjadat oltó hűs ital, szívedben dúló tűzvihar, feszítő vágyad bősz heve – lángoló dalba szőj bele! Utadon lennék

H. Gábor Erzsébet: Gyertyák

Kora este van. Készen vagyok mindennel, körülöttem rend, kellemes tisztaság. Már dél óta „bizsereg” az ujjam. „Írhatnékom” van. Összegyűlt néhány téma, meg vár egy pár

H. Gábor Erzsébet: Az ősz könnyei

A fák ruhája rőt vörös, a táj színesbe öltözött, a földön hant a dús avar, mely minden szennyet eltakar. A lét pihenni vágyna már, homályos

H. Gábor Erzsébet: Őszülő fák

Őszülő fák közt jár a szél, szárnyra kél véle száz levél, mindegyik hosszú útra kel – egy se jut már a csúcsra fel! Ó pedig