Kategória: H. Gábor Erzsébet

H. Gábor Erzsébet: Hogyha lennék

Drága napom, ékességem, nem ragyogsz már úgy, mint régen, szemed fénye tompa, bágyadt, ifjú orcád egyre sápad. Kínok vájják zsenge tested, madár-lelked félve reszket, kerted

H. Gábor Erzsébet: December

December van. A hó pihéz, bennem egy boldog dalt idéz; valami vérben áradó, lágyan, szelíden ringató érzés sodor, és nem tudom, mi ez, de pillám

H. Gábor Erzsébet: Gyönyörűt rólam

Versedben lennék gyöngybetű, kupádban mézes bor, nedű, szomjadat oltó hűs ital, szívedben dúló tűzvihar, feszítő vágyad bősz heve – lángoló dalba szőj bele! Utadon lennék

H. Gábor Erzsébet: Gyertyák

Kora este van. Készen vagyok mindennel, körülöttem rend, kellemes tisztaság. Már dél óta „bizsereg” az ujjam. „Írhatnékom” van. Összegyűlt néhány téma, meg vár egy pár

H. Gábor Erzsébet: Az ősz könnyei

A fák ruhája rőt vörös, a táj színesbe öltözött, a földön hant a dús avar, mely minden szennyet eltakar. A lét pihenni vágyna már, homályos

H. Gábor Erzsébet: Őszülő fák

Őszülő fák közt jár a szél, szárnyra kél véle száz levél, mindegyik hosszú útra kel – egy se jut már a csúcsra fel! Ó pedig

H. Gábor Erzsébet: Ősz-éji anziksz

Nézem a Holdat. Teste aranyló ékszer az égen. Száz kicsi lámpás ontja a fényét, s szórja a földre. Érzem az éjjel hűs ölelését – jó

H. Gábor Erzsébet: Cavatinák

Leheletkönnyű szárnyakon repítnek rímes verssorok, elkerül minden bánatom, ringok egy régi, lágy dalon, cavatinákat dúdolok. Nekem a létem oly csodás, ajándék az mit kaptam én,

H. Gábor Erzsébet: Késő őszi üzenet

Aprócskát koppant a kis levél, a párkányra szállt, és ott lesett. Nem tudtam miért jött, mit remél, kezembe vettem – csak reszketett. Sáros volt, foltos,

H. Gábor Erzsébet: Indián nyár

Ezernyi apró mécses ég, a Hold ragyog, s az ég taván csónakban ül egy indián; megélni jött egy szép mesét. Csillagok halnak porba ott… A