G. Makra Ildikó versei elé G. Makra Ildikó verseit olvasva az összefűzött igazgyöngyök jutottak eszembe. A természet mogyorónyi kis csodái, az igazzá gyöngyülő homokszemek. Amelyek
Hason fekszem a fűben. Áll az idő. A csendet csak a szél tavaszias zúgása töri meg, ahogy a fenyő lombját lengeti és almafák zsenge leveleit
Életem legcsodásabb pillanata lehetne, hogy az esti zuhany után még narancsillatban is megfürdök. Az orromon át az agyam felismeri az aromát, de a szívemig nem
Este megcsapott egy emlék a gyerekkoromból. A maracujás joghurt illata, ahogyan kibújik a beszakított fedőfólia alól. Valamiért megtapadt bennem a mozzanat. Eltűnődtem. Ha visszajutnék újra,
Éjszaka nem alszik jól.. Pontosan hajnali fél kettőtől négyig virraszt. Először olyan, mintha fordulni akarna. Fordul is, minden testrészét behelyezi a megfelelő pozícióba, aztán várja
Van valami szép a lelkedben. Pont a közepében. Valami mély és idegen. Úgy húz magával. Ellenállni lehetetlenség. Nem mintha akarnék. Engedem. És félek. Elveszetten bolyongok
Tegnap mondtál valamit, ami nagyon fájt. Nem, nem volt sértő, csak rosszul esett hallani. Tévedsz, ha azt gondolod, a te hibád, hiszen nem akartál bántani.
Egyszer majdnem meghaltam. Azon az éjszakán volt egy álmom. Belemart egy kígyó a vállamba. Nagyon fájt. Sokáig azt hittem, ez volt a halál előtti utolsó
…elvonja a figyelmem a tücskök ciripelése. Nagyon kedves nekem. Nézek, de nem látok, pedig van rajtam szemüveg. Nekimegyek a szekrénynek, aztán az ajtófélfának is. Aztán
Volt egy asszony. Olyan fajta, akit mindenki ismer és igazán senki sem. Láttam, ott voltam: a mosást készítette elő, mint minden nap. Kiválogatta a színes
az éjszaka bujaságát keresem – tó mélyén a súlytalanságig tévedésem három napja füstölög két gondolat között a visszavonásig kiábrándít a józan emlékezet – imára szólít
Zúgó, búgó kacagó hangok távolból suhannak felém. Egy régi nyár, kedves dallamok, szívünkben mámor, szenvedély. Érezni akarlak, hallani hangod, és a szívdobbanást. Újra karjaidba omlani,
Reflexió Tóth Árpád: Újév reggele című versére Én már lekéstem ezerszer temetésem, és mindig, mindenhonnan elkések, ettől nem fázok, bár sokszor nem értem, mitől lett
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
