Egyszer majdnem meghaltam. Azon az éjszakán volt egy álmom. Belemart egy kígyó a vállamba. Nagyon fájt. Sokáig azt hittem, ez volt a halál előtti utolsó
…elvonja a figyelmem a tücskök ciripelése. Nagyon kedves nekem. Nézek, de nem látok, pedig van rajtam szemüveg. Nekimegyek a szekrénynek, aztán az ajtófélfának is. Aztán
Volt egy asszony. Olyan fajta, akit mindenki ismer és igazán senki sem. Láttam, ott voltam: a mosást készítette elő, mint minden nap. Kiválogatta a színes
Megmelegíthetném a gombócot, ha fázok a látványtól: a japánakác virága úgy hullik bele az üres utcába, a cinkos borult égbolt alatt, mint ősszel, amikor a
Azt mondom, délig még alszunk. Pihenünk. Nem kelünk fel, csak, majd ha jólesik. De ha a testem mást akar, nem tudok magamnak engedelmeskedni. Az elmém
Reggel volt és leültem az ebédlőasztalhoz. Ahogy ott ültem, megláttam magam a falon. Homogén és kávébarna volt az egész testem, nem volt arcom, csak a
Megcsapott a görögdinnye illata. Itt az IC-n. Valószínűtlen és mégis, bármi megtörténhet. Tegnapig azt hittem, terhes vagyok, úgy még lett volna értelme. De ma már
A meggymagot a fa alá köptem. Eleredt az eső, de nem zavart. Nem érdekelt. Pedig megáztam. Ezt is csak utólag vettem észre. Olyan volt, mint
Semmi más nem maradt addigi életemből, csak a munkám és a biciklim. Ja, meg én. Látszólag, kinézetre, kívülről. Aki nem ismert, ugyanazt látta. Ugyanúgy száguldoztam
Ültem a sötét lakásban. Csak az utcán elsuhanó árnyak világítottak nekem – egy foltot a falon. Hogy tudjam, az éj sötétjében, még ha eltűnni is
Hol voltak akkor ezek, amikor zengett az ég? Amikor fogtuk az ásó – és nemcsak a zászló – nyelét s beszórtuk hit kölesével a földrész
Tömörül az éjszaka, tombol, telhetetlen, Idő kergetőzik bamba reggelekkel Egyujjas hamuzás staccatoi – az élet zongoráján Emlékek, mint
naponta szedem jéghideg sorokba bár a hangulat pokolian kedvez néhány gondolat a semmibe nyargal mégis vonzódom a szeretethez kifosztott bölcse a proletár időnek a részvét
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
