Kategória: Guszti Ágnes

Guszti Ágnes: Tavasz-apeva

friss forrást rejt a rét száz szép színben harsog a határ szól a szív hív egy hang napfény-nótát énekel az ég szél szárnyán szirom száll

Guszti Ágnes: Kalitka

Magányod falaira időmosta emlékeket vetít a képzelet, illatos párájuk napról napra színesebb. Ragyogó köd – maszatos a most, nem látszik a majd; a repedések megtelnek,

Guszti Ágnes: Közeleg

még harap a szél és virágzik a dér de langyos foltokat fest a kőre a nap a talaj lélegzik zöldet álmodik a meztelen ágak közt