Kategória: Gárdonyi Ágnes

Űzi a gepárd a kis antilopot. Éhes, ölnie kell. Emberünk kezében Sült oldalas, neki is enni kell. Meghal a szelìd, a gyenge, s ki igába

Lehull a porba minden pròbàlkozás Vissza az élet Száraz virágot ad. Látom, de nem érzem, milyen szép a világ. Távol van tőlem mosoly, és vigasz.

Hajnalban indulok, Még nem tudom, miért, Útközben rájövök, időt kért a csend, a szebb holnapért. Vonzódom hozzá, Mint mágneshez a vas. Ha ellököm magamtól, Ismét

Felvetted mosolygós Álarcodat egy percre, Jól csináltad, el is hittem. Azt gondoltam őszinte. De láttalak mással, Megalázkodó, sunyi arccal. Ki vagy te? Nem ismerlek, Le,

Gyere, legyünk vidámak, Bohóckodjunk a mának! Eredj már, nem lehet, Dolgom van, rengeteg. Szaladjunk le a tóra Vágyom a vizet régóta! Ugyan már, ez felesleges

Lehet a vágy oly mérhetetlen, Hogy nem hagy meg a végtelenben? S oly édes a bosszú …íze, Mely anyagot ölt, hogy bevégezze? S a szerelem