
Gál Mária: Mikor a vén Csapás virágba borult
Mikor a vén Csapás virágba borult, Bodzavirágszéllel kanyargott az út, Isten szelíd mosolya a földre hullt. Kinyílt a szikrázó szentély kapuja, Fehér palástot vett a
Mikor a vén Csapás virágba borult, Bodzavirágszéllel kanyargott az út, Isten szelíd mosolya a földre hullt. Kinyílt a szikrázó szentély kapuja, Fehér palástot vett a
1. Túl a hegyen, nádon, éren, bagú huhog mély éjfélen. Öreg fenyvest szél csavargat – asszony nyöszörg, sikolt, jajgat. 2. Süvöltő szél viharában, út porából
Zeng a Csapás minden zuga, hej, csinálom adta, Pitó Mari férjhez készül, fehér ruha rajta. Pitó Mari szép leány volt, hej, csinálom adta, nem volt
Meg-megborzong az ébredő reggel, fűszálakon hűs gyémántharmat ring. Álmából egyre később kel fel, s fáradt fényével int a bágyadt nap. Szántókon, tó mellett, zöld folyónál
Nem alszom éjszaka. A köhögéstől rángatózó mellkasom belesajdul a becsípődött idegszálakba. Nem alszik éjszaka a harcvonallal szétszakított ország, belesajdul a gyilkos tűzijátékba. Lehettünk volna rendes,
Álmainkat a végzet szétzúzta, nyíló szerelmünk ékes szirmait üvöltő szél tépi, végig dúlja, kilesve a szív rejtett titkait. Eltűnt a mosoly, a szem fátyolos, az
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.