Kategória: G. Makra Ildikó

Mindig zsong a május a szívemben, ahogy virág körül a rovarok. Mindent megcsodálok így, színesben. Megállok s nézem. Nem rohanok. S amit mindez bennem hátrahagy,

Még kisgyerek vagyok. Igaz, már nagylány. Múltkor megzavartam anyát telefonálás közben, ami nem tetszett neki. De én erre azt mondtam, hogy nagylány vagyok, igaz, de

Itt vagy már, ó kedves április! Rajta hát te lágy bimbó, kinyiss! A lég, mindeneknek Istene, illatoddal lesz telis-tele. Itt vagy már, ó édes április!

Egyre többet kérdezed: emlékszel? És nem lehet kérdezni elégszer, hiszen valami mindig felbukkan a múltból. Mintha fehér ingujjban táncolna körülöttünk egy vendég, aki felidézi, mi

Itt vagy már, ó kedves április! Rajta hát te lágy bimbó, kinyiss! A lég, mindeneknek Istene, illatoddal lesz telis-tele. Itt vagy már, ó édes április!

Ki festi be az eget kékre, és ki tesz virágot a rétre. Ki alkotta világunk tágra. Ki teszi a lombot az ágra. Ki adott vágyat

Bátor vagyok már, nem félszeg. Veled járok, s te nem mérsz meg. S ha bárki teszi ezt velem, az ostoba és esztelen. Tán azt hiszi,

Nemsokára érkeznek a fecskék. Az ég kékje, mint olajos festék csordul a légbe, s éled a titok… A télnek gyorsan hátat fordítok. Tavasszal telik meg

Nemrég volt tél, vagy talán csak álmodtam, hogy a talpam alatt a friss hó roppan. Aztán a tavasz jött, üde, fűszeres, és amíg itt volt,

Szelíd a paplan, szelíd a vánkos, szelíd a zápor, szelíden átmos. Szelíd az erdő, szelíd a rét is, szelíd a föld s ég – szelíd