Ajánlás – múltba nyúló jövőképeink Kevés történelmi regény képes arra, hogy a múlt eseményeit ne csupán felidézze, hanem újra átélhetővé is tegye az olvasó számára.
Délibábon vártál, Szivárványon álltál, Holdsugárból utat fontál, Titkos útra csillagot dobtál, Te távoli tájakra utazó, Vártál, egyre vártál, Ha megköveznek, Eltakarjál, Ha bűnben égek, Feloldozzál.
Álmodj csak szépeket, Én itt vagyok. Ha kell, lehozom neked Az égről a csillagot. Betakarlak éji palásttal, Elringatlak Angyalok dalával, Mesémmel, Selymet gombolyítok, Szeretetből szőtt
Álmatlan éjszakák szülte szó, Sajnálom. Néma a telefon, Nincs szavam, sem jogom, Hiszen előbb magamnak kellene Megbocsájtanom. Voltak intő jelek, Isten engem mindig is szeretett.
Hagyjál céltalan szeretni, A hegyet, a fát, a bokrokat, Szemedben az ég kékjét keresni. Soha nem sietni, Az avar csendjében A nyarat temetni. Gyermeki szívvel
Itt a csendben, A halandó ember hitével Reméltem, egyszer megtalállak. Kerestelek téged Sűrű erdő rejtekében, A virágos mezőn, Azt hittem, harmatcsepp vagy A fűszálak hegyén,
Ül a csend Magában, fekete ruhában, Elsurrant a fény vöröslő palástban, Megvakult a szólam ünnepi talárban, Belebújt a gyáva hideg holdsugárba, Beletúrt az idő ezüstös
Zöldellő lankán ébred a lét, Hófehér felhőt terel a lég. Ragyog a kék, ontja a fényt, Csillagot nevet az égre, Harmatot a zöldellő rétre. Rügyező
