
Fodor Kiss Júlia: Ül a csend
Ül a csend Magában, fekete ruhában, Elsurrant a fény vöröslő palástban, Megvakult a szólam ünnepi talárban, Belebújt a gyáva hideg holdsugárba, Beletúrt az idő ezüstös
Ül a csend Magában, fekete ruhában, Elsurrant a fény vöröslő palástban, Megvakult a szólam ünnepi talárban, Belebújt a gyáva hideg holdsugárba, Beletúrt az idő ezüstös
Zöldellő lankán ébred a lét, Hófehér felhőt terel a lég. Ragyog a kék, ontja a fényt, Csillagot nevet az égre, Harmatot a zöldellő rétre. Rügyező
Könnye hull az ólomszürke égnek, a böjti szelek virágruhát tépnek, s míg a szirmok dideregve halnak, a csendes percek emlékeket csalnak: a felderengő napfényes napok
Megírta láza verseit, s utána nyakát a lét hideg vasára tette, foszolva szét a lelkeink zugába magát temette végleg és örökre. De bibliája sok tenyérbe
Menekülök talmi csillogású díszletek közül. Magam mögött hagyok mindent, mi Tőled elszakaszt: bábeli betonszörnyeket, szavakat látszatlüktetést, látszatembereket hamisan ragyogó kirakatokat, szemeket zsírosan fénylő pénzkötegeket hazugságvárakat,
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.