
Fodor Kiss Júlia: Sajnálom
Álmatlan éjszakák szülte szó, Sajnálom. Néma a telefon, Nincs szavam, sem jogom, Hiszen előbb magamnak kellene Megbocsájtanom. Voltak intő jelek, Isten engem mindig is szeretett.

Álmatlan éjszakák szülte szó, Sajnálom. Néma a telefon, Nincs szavam, sem jogom, Hiszen előbb magamnak kellene Megbocsájtanom. Voltak intő jelek, Isten engem mindig is szeretett.

Hagyjál céltalan szeretni, A hegyet, a fát, a bokrokat, Szemedben az ég kékjét keresni. Soha nem sietni, Az avar csendjében A nyarat temetni. Gyermeki szívvel

Itt a csendben, A halandó ember hitével Reméltem, egyszer megtalállak. Kerestelek téged Sűrű erdő rejtekében, A virágos mezőn, Azt hittem, harmatcsepp vagy A fűszálak hegyén,

Ül a csend Magában, fekete ruhában, Elsurrant a fény vöröslő palástban, Megvakult a szólam ünnepi talárban, Belebújt a gyáva hideg holdsugárba, Beletúrt az idő ezüstös

Zöldellő lankán ébred a lét, Hófehér felhőt terel a lég. Ragyog a kék, ontja a fényt, Csillagot nevet az égre, Harmatot a zöldellő rétre. Rügyező