
Ferencz Győző: A tettenért szeretők
A meztelenek mindig hátrányban vannak a felöltözöttekkel szemben. Átmozdul egy árny, a fürdőszobában lecsapódik a pára. Délelőtt. A körvonalak egyszerre élesek lettek. Nincs egzisztenciám. Don

A meztelenek mindig hátrányban vannak a felöltözöttekkel szemben. Átmozdul egy árny, a fürdőszobában lecsapódik a pára. Délelőtt. A körvonalak egyszerre élesek lettek. Nincs egzisztenciám. Don

Kioktatsz, hogy kutassalak, mert megismerés, főleg, és mondod, nincs előleg, hisz nem bújhatok előled beléd. Persze, persze, jeges utak, elcsúszom, mint aki köpésbe lép.

Éveken át köd szitált kint szakadt a zápor Nem tudtam kimozdulni a szobából Egy történetet próbáltam tisztázni egészen A legnehezebb dolgokról nem sikerült beszélnem Beszéddel

Összeszerkeszteni valami vázat, Ahhoz csak könnyű, fémes elme meg Huzal kell, cső, lemez – kész elemek, És nekiláthatsz a csavarozásnak. Konstrukciód kibír változtatást vagy Terhelést,


Vagyok, vagyok, hogyne volnék, Van fönt cerebrum, valahol még, Ha élesebb, ha félszegebb, Érkeznek, hogyne, érzetek, Képződik külső benti párja. A spinothalamikus pálya, Az érző,

Ferencz Győző (Budapest, 1954. április 4. –) József Attila-díjas költő, irodalomtörténész, műfordító, professor emeritus Életpálya Az ELTE Bölcsészettudományi Karán 1978-ban magyar–angol szakon végzett. 1982-ben bölcsészdoktori,