Vasko Popa Ha Sterija esténként még mindig ott sétálna Az Almási úton, mint életében Bizonyára találkozhatnánk Emlékeztetném Hogy azt írta Versec szép város Másutt meg
Tomislav Marijan Bilosnić Nem érdekel az absztrakt, se a biokémia, se a félelem, se a jövendőmondás. Nem tudom, mit akarok, de tudom, hogyan fogom elérni.
TÉRBEN KÖZEL – IDŐBEN TÁVOL (Utazás a Miljacka, a Drina, a Radika és a Vardar folyókhoz, valamint az Ohridi-tóhoz) Életem első útikönyve Fajth Tibor Itáliája
Géczi Jánosnak Vége hát a nyárnak, vége a kókadozó rapszódiáknak. Vetkeznek a fák, lombjukat hullatják, nem védenek már a rongyok, a fényes göncök és kacatok.
Joszip Broz Tito 1980. május 5-én, vasárnap halt meg. Délután 3 órakor mondta be a rádió. Éppen a topolyai buszállomáson álldogáltam, Bóka Szilveszter katonakollégámat kísértem
A fő utca Petőfi Sándor. A falu neve Maradék. Szerémség. Öregasszony a tornácon. Két ló az udvaron. Rövid nyakú, középmagas fiatalember. Készült fellépni a bakra.
Bori Imre emlékére Baj van. Az idő lejárt. Egy rövid nappal után hosszú, sötét éjszaka. Egy csokor fény a nyárból. Csordultig telt könyvek, történetek, irodalmak.
(Szabad ötletek J. A. tiszteletére) Kis magyar szabadság Lebukott a revizor Moszkvával tárgyal Maszhadov Bűn és bűnhődés Még nincs döntés a hárommilliárdról Négy keréken az
Bada Dada. Rajzszög és Pikasszó, fuck off! Gáz van, az élet egy kurva- hosszú dal. A gitáros nagyon rendben. Virga, akkord, gerjesztés. 100 kilométer alagút.
A szél türelemmel csapkodja a tornácajtót. Repedezett, vaskos karosszékben ül. Soha nem féltem én a víztől, a folyóktól. Végighajóztam a Dunát, a Tiszát, a Drávát,
