Kategória: Fekete Dániel

Túlnő rajtad, ahogy a szederbokor is idővel átnyúl a kerítésen, hogy másnak is gyümölcsöt teremhessen Új tenyerek, új háztetők A szikrázó fűszálak illata, ahogy elhagyják

Száműzöttek vagyunk, de kegyeltek közt kegyeltek, ahogy menekülünk vakon, Talpunk alatt az izzó idő, hátunkon a nap ostora Hinni el, hogy átérünk, nem vízzel teli

Átverekedjük magunkat a roncsokon, Rázkódnak a rozsdás sínek, ahogy A vonat ráfolyik a peronra Sárga ujjak tépik szét az ajtókat, A fájdalomküszöbön morogva Csorognak át,

Előttem fekszik az emlék Mindig csak majdnem, de elkapom Annyira, hogy az illata szálljon De a szavait valahol elhagyom Előttem fekszik az emlék Egy villanásra,