Kategória: Fejes Csenge

Megfogadnám én, de mit ér a szó, mit ér a cselekedet, Ha többé nem szoríthatom meg a kezedet? Vinnyogó bánatom már magának utat nem törhet,

Egy apró kép fáradt bennem, mint beteg a műtét után, némán sújtva elszelel, de haza nem talál. Félnék én, hogy baja esik, de már félni

Fáradt arcomon vén keserűség, Fiatal lelkemet, tépi a szél, Hűen Uramhoz, de mégis egyedül, A szenes vágyódás egyre menekül. Felkötöm hajam, már nem rejtegetőzöm, Nem