Fábián Krisztina: amikor
és amikor apa elment, nem értettem, anya miért őrizgette az iratait, a nyakkendőket és a bőrkabátját, őrült fájdalom tanyázott szemében miközben rájuk nézett, mégis hálás
és amikor apa elment, nem értettem, anya miért őrizgette az iratait, a nyakkendőket és a bőrkabátját, őrült fájdalom tanyázott szemében miközben rájuk nézett, mégis hálás
Az irodájába hívatott, kávéval kínált, majd megmutatta a kezdetleges preparátumgyűjteményét és egyesével mesélt a kifeszítettekről Az első példány természetvédelmi szaporító program farmján nevelt, különleges ritkaság,
Hol voltak akkor ezek, amikor zengett az ég? Amikor fogtuk az ásó – és nemcsak a zászló – nyelét s beszórtuk hit kölesével a földrész
Tömörül az éjszaka, tombol, telhetetlen, Idő kergetőzik bamba reggelekkel Egyujjas hamuzás staccatoi – az élet zongoráján Emlékek, mint
naponta szedem jéghideg sorokba bár a hangulat pokolian kedvez néhány gondolat a semmibe nyargal mégis vonzódom a szeretethez kifosztott bölcse a proletár időnek a részvét
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.