Keresés
Close this search box.

Kategória: Fábián István

Fábián István: A NULLPONT IRÁNYA

meg kell írni azt a verset. fehér, fényes kaviccsá csiszolni, ledörzsölni róla minden keservet. meg kéne írni azt a verset: az egyszavút. és akkor már

Fábián István: A „FOLYTATÓLAGOSLEVES”

Csalog Zsolthoz Már huszonöt éve halott, fekszik ugyanannyi éve. Vele párhuzamos vagyok, csak hogy élek, ennyit épp kivéve. Mint rozsdás szög asztallapba verve, koszlott abrosz

Fábián István: DISZNÓ-DAL

…áll az óra: áldozat vár áldozóra… Öltem én mindent, ami lábon jár. Clint Eastwood (Unforgiven) Jön a disznó ellenfényben, fülén pirosan-eresen átsüt a nap. Megy

Fábián István: PÉNELOPÉ ÁLMA

Sötétség lódul a sötétből: függöny hűvöse mozdul. Fehér kézfejen lélegzetpára: alvilági múzsák szuszognak. Félálmok félelmeivel apró nevetés suttog: álmot lehel az alvó homlokára. Puha a

Fábián István: TÉTEL

[Mohai V. Lajos Ingeborg Bachmann-nak írott versciklusára] Honnét a remény? Ha hullott körte fullad a kert sarába, s az örök őszben – Isten halálsorán –