Keresés
Close this search box.

Kategória: Fábián István

Fábián István: VETKÕZÉS

Margarétás, kamillás rétek, hagyjatok! A magam gyártotta értelem pán célját lebontom, ahogyan szüzek a forró drapériákat. Hidegvágóval, kalapáccsal járkálok napjaimban: a Holdon a cipõpertlit kioldom,

Fábián István: JÓZSEF ATTILA

Az ég könnyű vásznán áthúzod kezed, a szélben repeső-kéklő ruha fonákján ujjaid árnya átszalad: állsz az égbolttá dagadt szappanszagú lobogásban árván, mindig-csak-mindig egymagad, ki egy

Kiss Panna: block blast!

ráestünk egymásra, mint a kis kockák, én piros, te kék – egy világ választott minket szét. de tökéletesen összepasszoltunk valamiért. összemostuk egymást, és így születtünk

Fábián István: LÉTVÁLASZ

Csak lenni, mint a játszó állatok, a boldogság átlátszó, könnyű pára, lélegzet szikrázó télben: ott van, és már sehol nincs nemsokára. A boldogság nemlét-állapot, havas

Fábián István: SZÖG ÉS DESZKA

deszkába félig vert szög virága csillagzó rozsda törik ha beljebb vered vérré ütött bőre szétpereg álmában végre meghajolna az a deszka is útszéli sárba kásás

Fábián István: A NULLPONT IRÁNYA

meg kell írni azt a verset. fehér, fényes kaviccsá csiszolni, ledörzsölni róla minden keservet. meg kéne írni azt a verset: az egyszavút. és akkor már