
Fábián István: VETKÕZÉS
Margarétás, kamillás rétek, hagyjatok! A magam gyártotta értelem pán célját lebontom, ahogyan szüzek a forró drapériákat. Hidegvágóval, kalapáccsal járkálok napjaimban: a Holdon a cipõpertlit kioldom,
Margarétás, kamillás rétek, hagyjatok! A magam gyártotta értelem pán célját lebontom, ahogyan szüzek a forró drapériákat. Hidegvágóval, kalapáccsal járkálok napjaimban: a Holdon a cipõpertlit kioldom,
Az ég könnyű vásznán áthúzod kezed, a szélben repeső-kéklő ruha fonákján ujjaid árnya átszalad: állsz az égbolttá dagadt szappanszagú lobogásban árván, mindig-csak-mindig egymagad, ki egy
Nézd, micsoda szél ez! ! Ha nem vigyázol, szívedrõl a vizes fáslit letépi. Vési a falakat is, a házak, mint régvolt plakátok: : szakadnak. Roppan
ráestünk egymásra, mint a kis kockák, én piros, te kék – egy világ választott minket szét. de tökéletesen összepasszoltunk valamiért. összemostuk egymást, és így születtünk
„…az állandóságban a változót szabadjára engedve…” BITANGKERINGŐ A kor mindig azonos önmagával – és egyéb korokkal. Mit tehetne a költő ebben a folyamatos kényszer-azonosságban, nivelláltságban,
Csak lenni, mint a játszó állatok, a boldogság átlátszó, könnyű pára, lélegzet szikrázó télben: ott van, és már sehol nincs nemsokára. A boldogság nemlét-állapot, havas
deszkába félig vert szög virága csillagzó rozsda törik ha beljebb vered vérré ütött bőre szétpereg álmában végre meghajolna az a deszka is útszéli sárba kásás
meg kell írni azt a verset. fehér, fényes kaviccsá csiszolni, ledörzsölni róla minden keservet. meg kéne írni azt a verset: az egyszavút. és akkor már
Fábián József: [engem semmibe se vesznek] Engem semmibe se vesznek a fák, nem meglepő, hogy nem hiányzom nekik, mint a víz, a levegő; utoljára azt
Könnye hull az ólomszürke égnek, a böjti szelek virágruhát tépnek, s míg a szirmok dideregve halnak, a csendes percek emlékeket csalnak: a felderengő napfényes napok
Megírta láza verseit, s utána nyakát a lét hideg vasára tette, foszolva szét a lelkeink zugába magát temette végleg és örökre. De bibliája sok tenyérbe
Menekülök talmi csillogású díszletek közül. Magam mögött hagyok mindent, mi Tőled elszakaszt: bábeli betonszörnyeket, szavakat látszatlüktetést, látszatembereket hamisan ragyogó kirakatokat, szemeket zsírosan fénylő pénzkötegeket hazugságvárakat,
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.