
Fábián Adél: Csendélet
Pohár az asztalon, vörösborral teli, mellette a palack üres. Naplemente fényeivel játszanak a felhők, lágy szellő fújdogál, kopogtat az este. A tornácon ülünk, recseg a
Pohár az asztalon, vörösborral teli, mellette a palack üres. Naplemente fényeivel játszanak a felhők, lágy szellő fújdogál, kopogtat az este. A tornácon ülünk, recseg a
Csend van a völgyben, a tóban halak úsznak. Közeleg az est. Aranyfénnyel játszik, kérlel a Nap, hűl a levegő, siess! Lépted kíséri madarak zengése, simogatja
Szeretettel ajánljuk figyelmébe olvasóinknak a – dunapArt kortársak sorozat – nyomtatásban megjelent műveit. A kötetek már előjegyezhetők – a szerzőknél és a dunapartonline@tolna.net e-mailcímen keresztül
Fekszem az ágyon, Betegtársaim halk szuszogása hallik, s fajdalmában olykor fel-felnyög az egyik. A folyosón hallom ápolók lépteinek kopogását, ahogy mennek sietős dolguk után, hol
jöttem én verset írni a világra jaj – a szakmát megcsúfolni szégyen – ha a firka a lírát szimbolizálja nem lehet ő költő – semmiképpen
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.