Kategória: Egry Artúr

(1989) szabaddá csak a harc, a küzdelem tud tenni, tétlen kezeket, senki sem látott még láncot leverni! köpj a padlóra talán, ahogyan vélekedem én is,

a hely mely messze arra van: körben ékszer üvegtető; ház falán farács; körte lóg ‒ mindez belélegezhető az este fénye vágyva ing a fűben ülsz

(Rippl-Rónai: Öreganyám 1894) hol „múlt”-ra néző kies szobában édes öreganyám a „volt”-ból él megsüppedt szótalan méltósága kopott kabát elrongyolt posztószél épp csak a székre felér

Anyám arca egy elcserélt ikon vonásait az ablakra másolom ahogy ott ül a szoba szegletén esetleges akár egy dísznövény szótlan eső dobol az ablakon végigfolyik

(Rippl-Rónai: Öreganyám 1894) hol „múlt”-ra néző kies szobában édes öreganyám a „volt”-ból él megsüppedt szótalan méltósága kopott kabát elrongyolt posztószél épp csak a székre felér

(Mednyánszky László: Olvadás 1916) a fák hajába túr a szél magánya egy tócsa épp levedli bőr jegét a nap sután kap fázósan kabátra s a

még tintakék fényben haladtam tétován hajamban szelíden ott babrált az este parázs vérzett a kocsik felfénylő farán elöl a lámpák fehéren és keresztbe s házak

Egry Artúr: sárkányölő ünnepén Szűkre szabott pályán sas siklik fenn körbe lebegve zölden rezgő hűvös hegyek hullámzó habjaiban feredőzik a fényben májusi lázzal a Nap.

Hiába vársz a híd alatt hajóm kikötni csendben immár a vágyam az maradt: most hagyj el kérlek engem testemet hullámod veri ellen az árral úszva

Tavasz hegedűjén játszik a vak sors, akár egy utcai koldus. Vess hát alamizsnát, addig amíg nem vesz Ő maga tőled! Ne feledd, bár hogyis fut