Írta: Varjú Zoltán © DunapArt Magazin – 2026. 07. 29. Az irodalmi életben gyakran azok kapják a legnagyobb figyelmet, akik minél hangosabban és/vagy harsányan vannak
Zsemleki Gáspár biztos volt benne, akkor történt az egész, amikor kimondta: Alcantara. Megváltozott a légnyomás, pattogott a dobhártyája, úgy tűnt, mintha valaki rátette volna forró
Egervári József: Az út / The road (olajfestmény) Amikor festettem ezt a képet, az jutott eszembe, hogy ez egyetlen nappalinak sem lesz dísze. Aztán az
Megizzadt, amikorra a létra tetején egyensúlyozva sikerült lefűrészelni a fűzfaágat, mely legalább olyan vastag volt, mint a csuklója. Dalmata, a fekete szőrű korcs folyamatosan ott
Váratlanul, akár egy lecsapó vércse vijjogása, úgy szólalt meg a telefon. Ijedtemben rátenyereltem a laptop klaviatúrájára, mintha beragadt volna az ujjam a billentyűk közé, két
A vécékagyló előtt térdepelt, fuldokolva hányt, szeméből patakzott a könny, aztán percekig csak ült, hátát a falnak vetve, arra sem volt ereje, hogy a száját
Imádtam a széna illatát, mint amikor a tavasz, a nyár és az ősz karöltve csiklandozta az orromat; Danival felmásztunk a szénapadlásra, tizenhat voltam, meg ő
Április 16-án van a Holocaust magyarországi áldozatainak emléknapja, hát, emlékezzünk arra, hogy az egymás ellen elkövetett bűnök soha nem megbocsáthatóak, kövesse el bárki is, legyen
Nincsenek új próféciák, csak a be nem jött régiek, melyekkel a tököm tele van. Hát, ki hiszi még ezt el, ki hisz még kihízott papoknak,
(az elesetteknek, a tehetségeseknek és a kortárs költőknek is) Megfeszített izmokkal iszom egy pohár vörösbort, csak mert fontos a testmozgás, fejben dől el minden, okosít
