Egervári József: Akkor is!
Varju Zoltan
– Maga is fél? – Mitől kellene félnem? – Hát, nem hallotta? – Mit kellett volna hallanom? – Jönnek. – Kik jönnek? – Hát, ők.
Kategória: Egervári József
Egervári József: A halőr álma és ébredése
Varju Zoltan
Minden nő az enyém lesz, akit csak akarok, akit csak megkívánok! – vigyorgott a tükör előtt Kormos Lajos, marokra fogta ágaskodó farkát, mely nem volt
Egervári József: Bólintás
Varju Zoltan
Hullott a hó, nagy pelyhekben, kicsit kavarta a szél, örvénylő táncban, akkor kezdett rá, amikor a Vörösmarty téren, az adventi vásár nyüzsgő, hömpölygő emberáradatán akarta
Egervári József: Elmúlt az ősz, itt van a tél
Varju Zoltan
Kell a vastag gatya, meg a vastag kabát, no, és a bakancs (a bakancslista – visszavonásig érvényes); álltam a vasútállomás tömegmagányos peronján, a vonat már
Egervári József: Újabb sakkparti
Varju Zoltan
Nem vagyok verhetetlen játékos, de szeretek sakkozni. Mostanában mindenki a fekete királyt akarja megadásra kényszeríteni. Érthető. Mindenki fehérnek, tisztának akar látszani, de a győzelemhez annak
Egervári József: Az „igazi” bűnösök
Varju Zoltan
Tüncibünci konyhapultra dőlve zokog, kopott lábasban csirkepörkölt rotyog, szakadt és szürke már menyasszonyi fátyol, öreg és pocakos lett az egykor bájos Ámor, mosogatólébe fojtotta szerelmét
Egervári József: Akkor is!
Varju Zoltan
– Maga is fél? – Mitől kellene félnem? – Hát, nem hallotta? – Mit kellett volna hallanom? – Jönnek. – Kik jönnek? – Hát, ők.
Egervári József: Mammon serege
Varju Zoltan
Persze, csak úgy kell tenni, mintha, újabban mindent elbír a papír és a tinta, mintha minden rendben lenne, mintha csak bólintó kapcsolót lehetne szerelni az
Egervári József: Egyedül
Varju Zoltan
Olykor nincs remény. Nem azért, mert nem lehetne, hanem azért, mert az embert nem hagyják az út szélén. Tényleg nem, berugdossák az árokba, hogy ne
Egervári József: Mephiszto, avagy a dolgok folyása
Varju Zoltan
Tomori Elek ott állt a Szabadság híd tetején, kicsit lihegett az erőlködéstől, mikorra felért. Felpillantott a magasba, a kitárt szárnyú, mozdulatlan turulmadarakra, mintha várhatna tőlük
