Eger F. R. Vadvirág: Falak között
Falak között, törött téglafokon szellőztetem kicsinyke bánatom. A napsugár ide soha el nem ér se másért, sem az én kedvemér’. Jól tudom, már bontani kellene,
Falak között, törött téglafokon szellőztetem kicsinyke bánatom. A napsugár ide soha el nem ér se másért, sem az én kedvemér’. Jól tudom, már bontani kellene,
Nem szültek kezes báránynak, sem gyáva nyúlnak, szerencsére! Szabad farkas módján élek, belerohanok a szélbe. Kiüvöltöm bánatomat, átcsörtetek odvas fákon, égre vonyítok a holdnak, hogyha
Acél cipőben járnak a percek, lépteik szívemre bilincset szögelnek. Minden egyes lüktető ütem nyomán, rablánc feszül lelkem sajgó zugán. Süket világba kiáltok hangtalan, nézlek a
Frissen mosott emlékeink betöltik a szobát, alig jut hely a jelennek. Megszokásból visszafelé pereg a kopott kópia, lassan kisbabák leszünk. Egyre füstösebbek és egyre kisebbek
I. Vérző hajnalok fénnyel írt üzenetek lassan indulok II. pecsétje ragyog arcomra égett jeled egyetlen ösvény III. nyíló kapun át végtelen ragyogásban óarany kövek IV.
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.