Falak között, törött téglafokon szellőztetem kicsinyke bánatom. A napsugár ide soha el nem ér se másért, sem az én kedvemér’. Jól tudom, már bontani kellene,
Nem szültek kezes báránynak, sem gyáva nyúlnak, szerencsére! Szabad farkas módján élek, belerohanok a szélbe. Kiüvöltöm bánatomat, átcsörtetek odvas fákon, égre vonyítok a holdnak, hogyha