
Eger F. R. Vadvirág: Falak között
Falak között, törött téglafokon szellőztetem kicsinyke bánatom. A napsugár ide soha el nem ér se másért, sem az én kedvemér’. Jól tudom, már bontani kellene,
Falak között, törött téglafokon szellőztetem kicsinyke bánatom. A napsugár ide soha el nem ér se másért, sem az én kedvemér’. Jól tudom, már bontani kellene,
Nem szültek kezes báránynak, sem gyáva nyúlnak, szerencsére! Szabad farkas módján élek, belerohanok a szélbe. Kiüvöltöm bánatomat, átcsörtetek odvas fákon, égre vonyítok a holdnak, hogyha
Könnye hull az ólomszürke égnek, a böjti szelek virágruhát tépnek, s míg a szirmok dideregve halnak, a csendes percek emlékeket csalnak: a felderengő napfényes napok
Megírta láza verseit, s utána nyakát a lét hideg vasára tette, foszolva szét a lelkeink zugába magát temette végleg és örökre. De bibliája sok tenyérbe
Menekülök talmi csillogású díszletek közül. Magam mögött hagyok mindent, mi Tőled elszakaszt: bábeli betonszörnyeket, szavakat látszatlüktetést, látszatembereket hamisan ragyogó kirakatokat, szemeket zsírosan fénylő pénzkötegeket hazugságvárakat,
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.