
Urbán-Szabó Béla: Kedvedre
Nem tudok a kedvedre tenni… Hidd el pedig akarok! Mindig vakvágányra, futok… Mit meg nem tennék, ha kedvedre tehetném! Veszek egy nagy levegőt, holnap újra
Nem tudok a kedvedre tenni… Hidd el pedig akarok! Mindig vakvágányra, futok… Mit meg nem tennék, ha kedvedre tehetném! Veszek egy nagy levegőt, holnap újra
A kétkedőket ki győzi meg? Sok emberből süt a gyűlölet. Hol van ilyenkor a szeretet? Ki fogja feledni az ellentéteket? Ki fogja túllépni az önös
A ma holnapba nyúló árnya, ez rendeltetett nekünk mára. Mondod, amit szeretnél, ha tehetnél, lettél, ami lehettél. A ma holnapba nyúló árnya, a jövő kivetített
Ha olykor tévedtem, azt is érted tettem; ha olykor hibáztam, mindig beláttam; ha olykor bántó voltam, a legjobban bántam; és csak remélhetem, hogy remélhetek, viszonzás
Nincs az az idő, hogy elfelejtselek, eleven az emlékezet, minden rád emlékeztet: érzem orromban bőröd illatát, magamon szemed sugarát, szívem szíveddel dobban, érzésem nem csitul,
Jó volna csak úgy szemlélődni, nem törődni semmivel, találkozhatnék bárkivel, aztán a semmiből kizökkenni, a mindennapokban őrlődni ; egy előrevivő gondolat ismét szárnyakat ad. Jó
Bíborpírral didereg a hajnal, tél öleli karcsú derekát, feldíszíti ezüst angyalhajjal, szél dalával szól a szerenád. Hideg ajkú tél csókol a tájra, fázós fény dereng
/Berda József emlékezetére/ egy túrajelzés hoz ide itt hirtelen aládől a hegytető kis tisztáson áll a ház felhőbe, szélbe feszül konokul a rakott kő a
„A ki nagy csodákat művel egyedül; mert örökkévaló az ő kegyelme.” (Zsoltárok könyve, 136. fejezet, 4. vers) Puha mohák között érzem ujjaid érintését, Ahogyan minden
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.