Kategória: Dr. Urbán-Szabó Béla

Nem tudok a kedvedre tenni… Hidd el pedig akarok! Mindig vakvágányra, futok… Mit meg nem tennék, ha kedvedre tehetném! Veszek egy nagy levegőt, holnap újra

A kétkedőket ki győzi meg? Sok emberből süt a gyűlölet. Hol van ilyenkor a szeretet? Ki fogja feledni az ellentéteket? Ki fogja túllépni az önös

A ma holnapba nyúló árnya, ez rendeltetett nekünk mára. Mondod, amit szeretnél, ha tehetnél, lettél, ami lehettél. A ma holnapba nyúló árnya, a jövő kivetített

Ha olykor tévedtem, azt is érted tettem; ha olykor hibáztam, mindig beláttam; ha olykor bántó voltam, a legjobban bántam; és csak remélhetem, hogy remélhetek, viszonzás

Nincs az az idő, hogy elfelejtselek, eleven az emlékezet, minden rád emlékeztet: érzem orromban bőröd illatát, magamon szemed sugarát, szívem szíveddel dobban, érzésem nem csitul,

Jó volna csak úgy szemlélődni, nem törődni semmivel, találkozhatnék bárkivel, aztán a semmiből kizökkenni, a mindennapokban őrlődni ; egy előrevivő gondolat ismét szárnyakat ad. Jó