
Pázmándi Péter Loránt: Könnyű hinni istenben
A sarudi kikötő közelében leállította a ladik segédmotorját. Hangtalanul siklott tovább állandó helyére. Útját a sötét felhőkön átvilágító telihold ezüstös sávja jelölte csak, mert az
A sarudi kikötő közelében leállította a ladik segédmotorját. Hangtalanul siklott tovább állandó helyére. Útját a sötét felhőkön átvilágító telihold ezüstös sávja jelölte csak, mert az
(regényrészlet: A moszkvai nemzetközi lövészverseny) TU 134-es sugárhajtású géppel repültek, a szovjet légi ipar büszkeségével, amelyről az a hír járta, hogy vele még bukófordulót is
A tizedes meg a többiek 1965-ben bemutatott fekete-fehér magyar filmvígjáték, Keleti Márton rendezésében. A forgatókönyvet Dobozy Imre Nyílt parancs című filmdrámája alapján Szász Péter írta.
Íróasztalán egy fülbevaló gurult a papírra. Rejtőzni próbált a betűk között, kalligráfia szeretett volna lenni, vagy csak titokzatos, cigánykereket hányt, bucskázva vetődött, kicsit még mérgesen
Napfelkelte előtt ébredt fel, ahogy minden nap. Sötét volt, amikor álomba merült és sötét, amikor felriadt álmából, azokból a tovább álmodott akciókból, amelyeket egész nap
Fáztam. Begomboltam a kabátomat és lépéseimet megszaporáztam. Késő este volt, már innen nem indult több vonat, de nem volt hová mennem. Csak az állomás. Émelygett
Ponori András ismert gépjármű kritikus újságíró belvárosi garzonjában szokása szerint korán ébredt évek óta nyughatatlan álmából. Rövid álom-mozija képei még néhány percig villództak elméjében. Leginkább
E késői órán már csak egy asztal volt foglalt a klasszikus bajor stílusú sörözőben. Távol a bejárattól ült magányosan egy nyolcvan körüli, egyenes tartású, gondozott
Tulajdonképpen Karajos Gáspárban hónapok óta felmerült a bosszú szándéka, de a mikéntjére csak három napja talált olyan megoldást, amely kielégítette, mi több boldoggá tette, s
Karajos Gáspár április nyolcadikán korán kelt. Asszonya és öt gyermeke a másik szobában még az igazak álmát aludták. Jót húzott a konyhában rendszeresített kannás ivóvízből,
Meg-megborzong az ébredő reggel, fűszálakon hűs gyémántharmat ring. Álmából egyre később kel fel, s fáradt fényével int a bágyadt nap. Szántókon, tó mellett, zöld folyónál
Nem alszom éjszaka. A köhögéstől rángatózó mellkasom belesajdul a becsípődött idegszálakba. Nem alszik éjszaka a harcvonallal szétszakított ország, belesajdul a gyilkos tűzijátékba. Lehettünk volna rendes,
Álmainkat a végzet szétzúzta, nyíló szerelmünk ékes szirmait üvöltő szél tépi, végig dúlja, kilesve a szív rejtett titkait. Eltűnt a mosoly, a szem fátyolos, az
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.