Kategória: Domokos Dominika

ha sokat nézi az ember, csípi a szemét. pikkelysömörös. sokat vakarózik, nem marad mozdulatlan. akár csak egy hektikus modell, allűrökkel és mentes vízzel. igenis rá

keresem a történetünkben a többes számot. papírra írom magunkat, hogy egy helyen legyünk. mareggelszexeltünk. a fülem elnyeli a hangot. a szádon át veszem a levegőt.

itt élünk egy helyen, mint a penészgomba. heverünk egy kupacban, mint az egérürülék. hasonló dolgokat csinálunk hasonló dolgok mennek végbe bennünk. salakanyag kiválasztás és gyász.

azt mondják, verseket írok. mivel nem tudom, mi igaz belőle – mint a legtöbb lejárati dátumból vagy a magyar népmesékből, traumáról adok bizonylatot. ezt tudom

nem tudom valódi vagyok-e, míg nem törtem össze magamat. más már megtette (velem), de az nem számít, mert az a

napocska a jobb sarokban, drótvirág a lap alján, ráfogták a felnőttek, milyenszép. homokszem a lábujj tőben kagylóhéj gyűjtögetés körömágy gyerekhaj gyerekidő ipiapacs anya hívja, apa

hasonlítom a kávéhoz, ami túlfőtt, keserű és iszonytató. hasonlítom a zenéhez, ami dallamtapadós, és belülről támad. hasonlítom a ruhához, amit nem akarnak felvenni, túlbőkicsitszűknemazénszínem nem

meleg középpont vagyok, csupa kétely és önbecsülés rombolás, egy üveg borba fúlt józan gondolat. felnőtté válás. elválás. válás után traumát cipelő (gyerek)vállak. vállaltam az áldozat