Kategória: Dobos Péter

Fekszem az ágyon, Betegtársaim halk szuszogása hallik, s fajdalmában olykor fel-felnyög az egyik. A folyosón hallom ápolók lépteinek kopogását, ahogy mennek sietős dolguk után, hol

Néha sírok, ha jó győz a rossz felett; ha fájdalmat látok, és semmit sem tehetek; ha öröm helyett a gyermekek félnek; ha lelkemet megérinti egy

Modern bálámok szórnak átkot, nem ismernek Istent, hazát, megfizetik, és ez a lényeg, nem nézik senki igazát. Hadd vesszen becsület és hűség, nem számít már,

Még negyven nap… Jónás már látja a kénköves esőt, izzó tűzgolyókat hullani az égből, leomlott paloták, égett tetemek képe tárul elé, ahogy lépdel, szinte érzi,

Vágyom csendesebb, békésebb világba, ahol nem lesz már lárma és gyűlölet, ahol az ember értékeket követ, és nem hangzik az igaz szó hiába. Vágyom egy