Kategória: Debreczeny György

az apácák szüzességi fogadalmat tesznek a kurvák kurva jól keresnek a feltalálók mindig feltalálják – magukat engem pedig mindez nem túlzottan érdekel

A bölcs kádi mindig zuhanyozik a törvényeknek bölcs tudója ő Kádja fölött zuhanyrózsa nyílik kertjében a színes szirmú idő kibomlik akár szép cipőfűző A bölcs

Fruzsina lányom fényképalbumából ezeken a fényképeken nincs karácsony nincs feldíszített karácsonyfa sem girlandok fagyöngyök krisztustövisek a képeken semmi sem utal a téli napfordulóra pedig máglyát

A jogok szűkös kifutójából télire kényelmes óljába húzódik vissza a disznó – sorsa felől végre nyugodtan

Kisiklik az álom szerelvénye míg vágányzárak kulcsát keresem mezítlábas talpfák nyári hócipőjét A megrepedt sínek fölött memoárom egy nyárfaágon – hogy alliteráljon – tangót táncol

I. Ez a szeszbe mártott délután tűpárna-trónra ültet s újabb kocsmákba ráncigál Zárt kofferekből megjósolja jövőmet és jótevőmnek nevezi magát Hószőnyeget terít a lábam elé

én lenni magyar költő élni magyarország leülni írógép elé írni vers ajánlani domonkos pista én lenni elégedett álcázni magam epigon verni enyém segg földhöz örömtől

Megőrültem ez nyilvánvaló! Megyek az utcán szirénázva május van mégis hull a hó Csak én tudom: mentőautó vagyok magamat viszem hordágyamon stabil oldalfekvésben megkésve Bárhogy