Kategória: Debreczeny György

Itt vagyok szoba zöldje erdő négy fala közt ide zártam be magam bár nem akartam hatalmas hamutartók közé a földöntúli füstbe Ujjain nikotinsárga dobverők mégis

Százszorszépet reggel vagy szebbet annál is Szirom-harangot délben mikor legszebben kondul Este kivilágított repülőt szent fedelesszárnyút – földközelben

Sötét az utca visszafelé Nem vagy itt: látod éjszaka van Látod a fák is visszafelé december kopasz katonái – már a téli egyenruhában Sötét az

Először az ősz aztán a lebegés az őszben: sosem sejtett kezed a kezemben sosem sejtett kezem a kezedben: kezünk követel országot királyságot De jobb kezünk

keltetőgépből tántorog elő vaksin a május vagonok szerelmeskednek ütközésig s az akác: önmagára fölfeszített bélgörcsös krisztus így üzen nekünk képmagnón az isten mégis majonézesek leszünk

Váratlanul jössz: arcod kisimult isteni térkép én kórházakban bohóckodok fehérben Látod micsoda görcsök működnek bennem micsoda súlyerők süllyesztenek engem fölfelé micsoda felhajtóerők emelnek víz alá

én mint poén? nagyhatalmak pingponglabdája? Versenybíró a világháborúkban? fonákkal nyesett szerváitok kínai mesterséges holdak-e? valóban ma van az első láztalan napom? aktatáskámban őrület-hatalom? lehet hogy

Bekerítenek a cserebogarak nehézbombázói a barnák a nap pár fénykévét odarak s a levelek nem dicsőülnek                  

Felemelt kezed a kivilágított ablak mögött még eljátssza az integetés mozdulatait vékony alkarod és hosszú ujjaid éjszakai előadása ez a nagy bábszínházban aztán sötétségtől maszatosan