Kategória: Czirják Béla

Nekem a cukor keserű éjszakáimat már nem szépíti tücsökhegedű Csillagostoromnak nem hisznek a Göncölszekér-paripák A valóság ajkára fagyott imák hullanak Fordítva vettem magamra világod Prófétád

(Nagyapám emlékére) Nem tudtál meghalni egészen szívemig hiába ágaskodott nem ért fel halálod Most is látlak ahogy odabaktatsz az öreg ekéhez ahogy nyűtt bakancsodban a

(Pilinszky János emlékére) Ez a megmászhatatlan homlok ez is elmerült földbe süllyedt hazátlan férgek keresik (ha fúj ha esik) rajta helyüket Kizabálnak mögüle minden gondolatot

A Hold fényhágcsóin kapaszkodom Feléd dobhártyámon zajba fulladt szívverésem dobol Elzakatolja boldogságom zománcpattogtató örömét A sikátorokban vajúdó csendet mit az éjszaka keblére emel és úgy

Csimpaszkodom üstökös-csikók fénysörényébe Eljutok a bordák közti éjbe ha el is temet meggyónom szerelmemet szíved rejtekében Mire megszokott e század magányom arcomra száradt virágpor-feketén míg

Úgy cipelem ezt a szerelmet mint csiga a házát Egyszerre teher és biztonság Kilométereket kell megtenni minden ölelésig …s több a tél mint a nyár

(Nagy László halálára) Ravatalod fölött csillaggyertyák virrasztanak, égnek feszülő hegyek, sima arcú síkságok siratnak, érc-borzos szemeik tűzben égnek. Ó, jaj, ki fogja verslábakon tovább cipelni

(egy barátomhoz) Megnőttünk mi is kinőttük mosolyainkat akár a cipőinket-ruháinkat Már nem káromkodnak ránk sem a sofőrök sem a bakterok Nem szaladgálunk a buszok előtt

Itt a farsang heuréka kiabálgat a sok béka Bálkirályunk nagyon rangos Vízi Vili a varangyos Bálkirálynőnk a leveli szája legyekkel van teli Ámul-bámul a sok

A születés halálba görbül suttogja fülembe törvényét a Lét és a Természet beleőszül Ráncos bőrű rozsdás levelek hullanak az avarba tavaszig kiheverik a köldökzsinór szakadást