Keresés
Close this search box.

Kategória: Czirják Béla

Czirják Béla: Békafarsang

Itt a farsang heuréka kiabálgat a sok béka Bálkirályunk nagyon rangos Vízi Vili a varangyos Bálkirálynőnk a leveli szája legyekkel van teli Ámul-bámul a sok

Czirják Béla: Ha fecseg az ősz

A születés halálba görbül suttogja fülembe törvényét a Lét és a Természet beleőszül Ráncos bőrű rozsdás levelek hullanak az avarba tavaszig kiheverik a köldökzsinór szakadást

Czirják Béla: A füst

Füst festeget fest eget fránya felleget Életet legelget kérdez és felelget a tarka térben Festő és szobrász szürke sznobok ezek a szobrok Az egyik ácsorog

Czirják Béla: Egy mondat ismeretlenei

Most amikor már nyugodtan kijelenthetem hogy a halálom előtti X-edik esztendőben születtem Nyíregyházán tekintetem megakad egy vázán amit a halálom előtti Y-odik évben darabjaiból raktam

Czirják Béla: Hiányod ágyában fekszem

Hiányod ágyában fekszem szemhéjaim elromlott redőnyök nem tudok aludni a Te ujjaiddal túr hajamba az éjszaka Végigtapogatom vágyaimat még mindig Rád hasonlítanak Miközben a centiméterek

Czirják Béla: Úgy járkálok a magányban

Úgy járkálok a magányban mint Te a múzeumi csöndben, Aranypénzek bámulnak rám a múltból, megmosakodnék a kocsonyás közönyben, de arcomra hangyák másznak csóktojásokat cipelnek. Tücskök

Czirják Béla: Csókrobbanások

(Ágicának) Este van eltaposott tüzek melege tombol homlokodon. Szemeidre rákéredzkednek a pillák, csillag-álmaim szeretgetnek körül, s amíg kinn a hideg vágyakat köszörül, Én szerelmedbe részegedve

Czirják Béla: Pillangóvá szépülve

Abban a háromszor három méteres szobában, amit három hétig béreltünk napi kétezer forintért, ahol nem volt más, csak egy ágy, egy asztal, egy szék, s

Czirják Béla: Innen… békét koldulni

Innen hol egy asztal magánya rám szakad, ebből a füsttel bélelt szobából hozzátok csempészem magam. Nem kopogtatok. Vállamon a hatvannegyedik év palástja, én a magány

Czirják Béla: Sóhaj (Ágicához)

Amíg nem ismertelek olyan voltam mint ez a vadalmafa Testem görcsökbe rándult majdnem a földön feküdt Vézna gyökereim kövekkel verekedtek Ág-karjaim az ég felé nyújtózkodtak