
Csongor Andrea: KŐVÉ VÁLT A TÁSKÁMBAN
Megbántottam, nem volt nagy ügy, neked semmi közöd az egészhez, hozzá meg nem szóltam többet. Egész apró megbántás, egy gyufásskatulyában elfért volna. Nekem ugyan nem

Megbántottam, nem volt nagy ügy, neked semmi közöd az egészhez, hozzá meg nem szóltam többet. Egész apró megbántás, egy gyufásskatulyában elfért volna. Nekem ugyan nem

[Állítsd arányba!] Például egy óriási aranyszobor a vezérről. Vagy élő személyről elnevezett utcák. Műfajok, mint az induló, a háromszavas szlogen. Verbuválódalok. Az ordító plakát. Ha

Lassan lélegezve elmondani a Petri verset, „…botorkáltam fel a lépcsőn. Hogy elérjek a napsütötte sávig, hol drapp ruhám, fehér ingem világít, csorba lépcsőkön föl a

Ha csak az ő nyelvén szólhatsz. Ha új nevet ad neked. Ha egyetlen hangot vesz el belőled, ha csak egyetlen kicsinyítőképzőt rak hozzád. Ha divatosra

Akkor ijednék meg csak igazán, ha hatalmamban állna puszta gondolattal létrehozni teremtményeket, akik járnának a fejemben, beszélnének egymáshoz, és mikor leírnám őket, a papírról is

Ami a mibenlétemet illeti: egyforma területű oldalak, egyenlő szögek, azonos valószínűségek között, szürke szétfolyt foltként egyszerűen lerakódtam egy kocka belsejébe és odaszáradtam. Nehezék vagyok. További

Épült a faluban kockaház meg jámbor otthon, piac, zeneterem, sudár tornyú templom. Árnyas téren órásműhely állt. Egyedülálló lak, homlokzata íves, kívülről szűknek tűnt, belül tágas

Mindenekelőtt kiemeltem a fő témát, erős fénybe raktam az arcot, és ehhez az arisztokratikusan fölényes ábrázoláshoz egyszerű és semleges hátteret raktam. Később sötét és zavaros

Kissé alantas a téma, felette a matrac, huzat, meg a lepedő. A lepedő felett mi, épp szerelmeskedünk. Vadiúj házasság, újonnan épült az ágy is, csupán

Ottlik örökösök vagyunk mind ez lesz a felvezető mondat. Azért én egy kicsit jobban. Mizerábilis idegzetű rokonok jutottak, szűrt genetika, hagyaték a túlfűtöttségen kívül semmi.
Ha és talán. Remény és igazán? Ott leszek. Vagyok. De nincsenek mondatok. Várok. Mire? A tömör semmire. Az üresség csőre töltve, s a kéz már
A hajnal bontja szárnyait, szél viszi messze az éjjeli mélykék sötétet, mint óvó vándor, a fény gyöngyei ébresztenek apró páracseppeket. A percek lassan egymásba folynak,
elment Hedoné Erósz és Psyché lánya ki újra és újra feltöltötte mézzel a mézesbödönt elment lejárt munkaideje elment barlangba zárni szépséges arcát s kötni fátyolba
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.