
Csík Ferenc: Csóró rokkant cigány balladája
Csóró cigány, menj ki a Tarnára, Fogjál halat a családnak vacsorára. Küszöbödön befúj a szél, az esti, Nyomorult élet, ki a reményét is elveszti. Az
Csóró cigány, menj ki a Tarnára, Fogjál halat a családnak vacsorára. Küszöbödön befúj a szél, az esti, Nyomorult élet, ki a reményét is elveszti. Az
Anyám háza apám birtokán, Ahol a majzik folyik az alkony bíborán. Hová visszajárnak szép emlékek, A boldog gyermekkori, ifjú évek, De a jó anyámat sosem
Mondd, Atyám: – Népem honnan, merről származik? Hiába kutatom régi idők árnyain. Ősi cigányok vándorló útjain, az árnyékot vető hold alatt hulló könnyeinkre átok és
Viharos tavasz volt, Szállingózott a hó. Bőrömet átjárta a hideg, S a tavaszi szél a nyakamba lihegett. Zöldellő ágra vetítette fényét a naplemente, Lángolt a
Meg-megborzong az ébredő reggel, fűszálakon hűs gyémántharmat ring. Álmából egyre később kel fel, s fáradt fényével int a bágyadt nap. Szántókon, tó mellett, zöld folyónál
Nem alszom éjszaka. A köhögéstől rángatózó mellkasom belesajdul a becsípődött idegszálakba. Nem alszik éjszaka a harcvonallal szétszakított ország, belesajdul a gyilkos tűzijátékba. Lehettünk volna rendes,
Álmainkat a végzet szétzúzta, nyíló szerelmünk ékes szirmait üvöltő szél tépi, végig dúlja, kilesve a szív rejtett titkait. Eltűnt a mosoly, a szem fátyolos, az
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.