
Csík Ferenc: Csóró rokkant cigány balladája
Csóró cigány, menj ki a Tarnára, Fogjál halat a családnak vacsorára. Küszöbödön befúj a szél, az esti, Nyomorult élet, ki a reményét is elveszti. Az
Csóró cigány, menj ki a Tarnára, Fogjál halat a családnak vacsorára. Küszöbödön befúj a szél, az esti, Nyomorult élet, ki a reményét is elveszti. Az
Anyám háza apám birtokán, Ahol a majzik folyik az alkony bíborán. Hová visszajárnak szép emlékek, A boldog gyermekkori, ifjú évek, De a jó anyámat sosem
Mondd, Atyám: – Népem honnan, merről származik? Hiába kutatom régi idők árnyain. Ősi cigányok vándorló útjain, az árnyékot vető hold alatt hulló könnyeinkre átok és
Viharos tavasz volt, Szállingózott a hó. Bőrömet átjárta a hideg, S a tavaszi szél a nyakamba lihegett. Zöldellő ágra vetítette fényét a naplemente, Lángolt a
Szeretettel ajánljuk figyelmébe olvasóinknak a – dunapArt kortársak sorozat – nyomtatásban megjelent műveit. A kötetek már előjegyezhetők – a szerzőknél és a dunapartonline@tolna.net e-mailcímen keresztül
Fekszem az ágyon, Betegtársaim halk szuszogása hallik, s fajdalmában olykor fel-felnyög az egyik. A folyosón hallom ápolók lépteinek kopogását, ahogy mennek sietős dolguk után, hol
jöttem én verset írni a világra jaj – a szakmát megcsúfolni szégyen – ha a firka a lírát szimbolizálja nem lehet ő költő – semmiképpen
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.