Kategória: Csiba Tamás

Rohadt nagy fájdalom! mondtam: Nem fogadom! Nem fogadom, Nem akarom! Nem. Kapkodom a drogért, a szerért. Akár csak egy drogfüggő. Az ágyban most heverészek, könnyű;

Buszon ülök a nagy puffanó és nyekergő zajban, kalandozom; Rozsdás fogas kerekek is nyekeregnek nehezen, vakarózom. Némán. Lógó pofával, nézek húzott kínai szemekkel mert, vak

Nem is olyan mély, Völgy mellett a terasz Szélén ülök nagy csodálkozó Szemekkel. Sok féle fura madár hangok ütik fülem, Olyan, mint ha Miles Davis

Amikor az ablakban lógatod fejed, Csepereg lassan, lassan kicsi szíved, Kattognak a fogas kerekek; ajtó nyílik. Szívesebben kiabálnák! Csukod szemeid. Ez nem csak mese volt,

Tekeredek takaróm alatt, Kúszok-mászok ollóm mellett És megvágtam ujjamat. De én csak nézem, folyik. Nem akarok ellene tenni semmit, Meleg. Csepereg és az ágyam piros

Köszönöm. Nem kell a küszöb, Ott a sarok. Nekem, nekem megfelel. A divatra szarok! Gyere blues. Amikor rájöttem…. Megszokott tömeges, Színjátékos hangokat; Mégse tudok kettőt

Lámpafény alatt a párkány szélén, Álmokat üldöztem én Árnyékokkal ütköztem, Nem maradt semmi! Senki lettem, senki! Valahol mégis az maradok, Ki voltam. Vagyok. Világ tükre

Honnan tudod, hogy boldog vagy? Vakon hajtod magad, hogy az maradj. Vajon Robin Williams vidám lehetett? És Charlie Chaplin? Pénzzel, én nem hiszem. Agyon taposott

Forradalmat akarunk! Csak a facebookon morgunk. Nem vagyunk 56-ban, sem 68-ban, Csak némán, sírva nézünk. És morgunk.