Látjátok, feleim e félretett tárgyat? Korosodott, betegedett, csendben elbágyadt, egyre többet ült sarokba hajítva, hol életadó gyógyszerét kortyolta és itta, ám megérezte gazdája a halál
(Előhang) Bölcs pásztorok – puszta népe – tartják úgy, hogy nem lehet, hogy kihunyjon a szelíd tűz és ne leheljen meleget, mert ha hamuvá hal
Ülj le mellém, Magány, régi jó cimbora! Kancsómban vöröslik a Bánát bús bora, kitöltöm kettőnknek komor kupába, koccintsunk! Majd nézz le az öreg Dunára, figyeld,
Hajnal hasad, vagy megtörik, borúlátásom küszködik, derűmmel. Hegyek ormát még láthatom, csupán álom e nyugalom, mezőkkel. Hol vagy vérem pezsdülése, akarnok újraalkotás erő? Patak frissítő
Évődő szemekkel rád tekint, tárt karjai el sem érnek, tovább néz, lángoló kezeit eléd tolja; nem érted üvöltő hangon leírt versemet.
Még egy utolsó dobás, biztatom magam, hallom, koppan a pohár, perdül a kocka. Szívem torkomban dobog, kezem ökölben; miközben fohászkodom, nézem bűvölten. Ereimben száguldó szenvedély
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
