Látjátok, feleim e félretett tárgyat? Korosodott, betegedett, csendben elbágyadt, egyre többet ült sarokba hajítva, hol életadó gyógyszerét kortyolta és itta, ám megérezte gazdája a halál
(Előhang) Bölcs pásztorok – puszta népe – tartják úgy, hogy nem lehet, hogy kihunyjon a szelíd tűz és ne leheljen meleget, mert ha hamuvá hal
Ülj le mellém, Magány, régi jó cimbora! Kancsómban vöröslik a Bánát bús bora, kitöltöm kettőnknek komor kupába, koccintsunk! Majd nézz le az öreg Dunára, figyeld,
Könnye hull az ólomszürke égnek, a böjti szelek virágruhát tépnek, s míg a szirmok dideregve halnak, a csendes percek emlékeket csalnak: a felderengő napfényes napok
Megírta láza verseit, s utána nyakát a lét hideg vasára tette, foszolva szét a lelkeink zugába magát temette végleg és örökre. De bibliája sok tenyérbe
Menekülök talmi csillogású díszletek közül. Magam mögött hagyok mindent, mi Tőled elszakaszt: bábeli betonszörnyeket, szavakat látszatlüktetést, látszatembereket hamisan ragyogó kirakatokat, szemeket zsírosan fénylő pénzkötegeket hazugságvárakat,
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
