Emlékszem, különös lenge nyár volt, nádak hajoltak pilledve a tavon. A fodrok is alig-csak neszeztek, kinyúltak lomhán, kéken, hallgatagon. Kőre lépett egy narancsos felhő, csillogva
Leült mellém csendesen a padra, ahogy szokott, véznán, emberül. Két szemét a messzire tapadva hordta, mint cinke, ha ágra ül. Riadt-keresve éberen leste, homlokom hogy
Szügyig a lőportól fehér ködben, léptetnek sorstól üldözötten, csillogó pengéken az ősz ragyog, halni indulnak az angyalok, a hatszáz büszkén csatába megy. A vágtán csak
(Villon ciklus) Herceg, ládd’ világunk menten összeroppan, bár kézben tartják királyok, pápák, papok, mégis koldus kuporog minden sarokban, hát nézd el nekem, hogy erről nem
Tolvajjá lesz egy énrészünk. Vállunktól karunkon át iramodik bennünk a nyugtalanság. Az ujjbegyeknél végül kiszalad. Helyén kettőnknek dorombol egy cirmos pillanat. Akkor, mint virág szirmáról
eleve rossz évjárat vagyunk: az ötvenkilencesek mindenből kimaradtak – nekünk nem jutott háború sem forradalom sem terror sem kényszerű emigráció maradt a macskaalom-szagú gulyáskommunizmus a
B.Tomos Hajnal Anyaszó (gyermekemnek) Csak azt mondom, ami velőmbe égett, ami sokszor belém harapott, és sejtenként ette létem. Lehet kegyetlenül hangzik, de tudnod kell, hogy
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
