Kategória: Bozóky Balázs

Az első lány kanadai volt, Kivel Párizsban találkoztam, És csak mosolygott rajtam a sors Elnézően a metróban. Ottawában még havazik, Itt már nyílnak a virágok,

Hőség, izzadó szívek, Fedetlen mellek, Őrült ifjak, Menetelek Roskildében, Minden sarkon új barát, Poharam mindig teli, Szerelmes vagyok talán, S viszontszeret az összes viking, Mert

A múlt évezredben életem, Derékba tört egy tavaszon, Akkor megtanultam a legszebbet, Újra kezdeni mindent nulláról, Egyedül voltam, mint most, Nem számíthattam másra, Csak a

Novemberben mindig elfog A készülődés hangulata. A fák levedlik ruhájukat, A levegő csípősebbé válik. Többször élvezem a szoba melegét. Többet írok, zavar a papír fehérje.

Miáú – mondtam felpolcolva fejemet az ágyon. Az összegyűrt lepedő kacéran tükröződött szemedben és melleden megcsillant a felkelő napfény első sugara. Az óra kattant –

Kosztolányival kokóznék, Abszintoznék Adyval, József Attilával kávéznék, Veresbort kóstolnék Arannyal, Krúdyval fröccsöznék, Füvet szívnék Faludyval, Dsidával szilvapálinkáznék, Bebélyegeznék Csáth-tal, Radnótival begombáznék, Szpídeznék Karinthyvel, Balassival csattanómaszlagoznék,

Északon nem megy le a nap, Csak körbetáncol a horizonton, Emléke szívemben marad, Annak, kit keresek folyton, A nyári szellő meglibbenti szoknyád, Parfümöd illatával játszik