Kategória: Birgés-Tóth Mónika

A reggel nem az ébresztőóra éles csörgésével hasít belém, hanem egy tüdőt szaggató, mély sóhajjal. Ez az első levegővétel a jel: újra itt vagyok. Még

A semmi peremén ülök. Mögöttem a mindenség roncstelepe: égett napok füstje keveredik a tegnap hamujával, s a káosz moraja úgy festi alá a csendet, mint

elveszett hitemet indultam megkeresni, de erőm sincs hozzá, talán leheletnyi. nem tudom hol hagytam, nézem az utat, nem szól szám, szemem kérdőn kutat. elveszett hitemet