Kategória: Bari Krisztián

Két oldalán más az érem. Egyiken küzdelem dominál, máshol csak az érdek. Fejek hullanak a porba, csalódsz testvérben, barátban, rokonban. Az igazság oltára romokban. Hömpölyög

Tudom, mit jelent a korgó gyomor, két napja nem ettem, ölel a nyomor. Kis vakaró is jó lenne a sparhelt felett, nem tudom, mivégre kaptam

Nincs semmi másom, mint e két tenyér. Mezítelenül szült meg a lét, majd úgy is vesz vissza. Nem áltatom magam, csak kölcsön az élet, nem

Szeretnék egy csepp víz lenni, izzó testeden végigfolyni. Becsorogni minden résbe, együtt hevülni veled a szenvedélyben. Végigfolyni, de el nem oltva lángod. Lassan folynék rajtad,

Nyújtózkodom felfelé, előbb a polcra, majd a napba. Aztán egyre feljebb, a holdon túlra, át a tejúton, át az időn és téren. Át mindenen, amíg

Sem alattad, sem feletted nem vagyok, csak én másra születtem: alkotok. Miért lennék több bárki másnál? De nem vagyok szolga a királynál. Tollam forgatom egyre,

Kopott padok, elárvult parkok, meredt testű emberi roncsok, széthullott családok, elhagyott gyerekek. Haladni kell tovább. A sarkon egy koldus apróra várva, remeg a keze, koszos

Ez az út céltalan, meghajlottak a vasak, kisiklat a vágány. Ellágyult minden akarat, folyékony a hazug szó. Megbénult a vonat. Mindenhol falak, a kerék a

A sorsnak hatalmas keze mindent elér, mindent átír, van mersze. Hiába a jó szándék, a sziklaakarat. Ha esni kell, hát földre hullsz, mint az öreg

Ha elszáradt ágad, már az elmúlást vártad, amikor úgy érzed, nincs tovább, mindenki elhagy, fájdalom metszi ágad, én akkor magam beléd oltanám. Hozzon sok hajtást