Kategória: Bari Krisztián

Bari Krisztián: Vakvágányon

Ez az út céltalan, meghajlottak a vasak, kisiklat a vágány. Ellágyult minden akarat, folyékony a hazug szó. Megbénult a vonat. Mindenhol falak, a kerék a

Bari Krisztián: Hiába minden

A sorsnak hatalmas keze mindent elér, mindent átír, van mersze. Hiába a jó szándék, a sziklaakarat. Ha esni kell, hát földre hullsz, mint az öreg

Bari Krisztián: Beléd oltva

Ha elszáradt ágad, már az elmúlást vártad, amikor úgy érzed, nincs tovább, mindenki elhagy, fájdalom metszi ágad, én akkor magam beléd oltanám. Hozzon sok hajtást

Bari Krisztián: Ott azon az éjjelen

Hajnalig szeretkeztél velem. Emlékszel arra a szobára? Sok lépcső volt előtte, és a vágy vitt minket fel az emeletre. Ott azon az éjjelen újra éltem,

Bari Krisztián: Dávid és Góliát

Adott a két ikon. Sok zűr van a világban, sok sebből vérzik e test. Mégsem orvost keresnek, hanem áldozatot, mert az hoz hasznot. Vérzik a

Bari Krisztián: Imaláncon lélekkereszt

Elnémul a fájdalom a kereszt tövén, mi körül font lelkeket, csúf, ronda ösvény. Szabadulni tőled ó, nem, nem lehet, lelkemmel érzem a lelkedet. Csend van

Bari Krisztián: Mi rejlik benned?

csak nézek fel a zöld bársonyon fekve: – vajon mi rejlik a szemedben vajon mi vonz benne? két szemedből tüzes fény árad tekinteted hullámokat kelt

Bari Krisztián: RÉMÁLOM

Fuldokolnak, ömlik a gáz, zuhog a vér, égő hússzag terjeng. Trágyában fekvő emberek, telt vagonok, leülni nem lehet. Kiáltoznak, a katonák kegyetlenek. Percenként jön a

Bari Krisztián: Szögesdrót

Nem lát ki rajta. Kemény csizmák taposnak fejeken, Vér kiált a fagyos földeken. Most is hallom a csizmákat, látom a tisztek arcán a kegyetlen élvezetet.