Kategória: Bari Krisztián

Szeretnék egy csepp víz lenni, izzó testeden végigfolyni. Becsorogni minden résbe, együtt hevülni veled a szenvedélyben. Végigfolyni, de el nem oltva lángod. Lassan folynék rajtad,

Nyújtózkodom felfelé, előbb a polcra, majd a napba. Aztán egyre feljebb, a holdon túlra, át a tejúton, át az időn és téren. Át mindenen, amíg

Sem alattad, sem feletted nem vagyok, csak én másra születtem: alkotok. Miért lennék több bárki másnál? De nem vagyok szolga a királynál. Tollam forgatom egyre,

Kopott padok, elárvult parkok, meredt testű emberi roncsok, széthullott családok, elhagyott gyerekek. Haladni kell tovább. A sarkon egy koldus apróra várva, remeg a keze, koszos

Ez az út céltalan, meghajlottak a vasak, kisiklat a vágány. Ellágyult minden akarat, folyékony a hazug szó. Megbénult a vonat. Mindenhol falak, a kerék a

A sorsnak hatalmas keze mindent elér, mindent átír, van mersze. Hiába a jó szándék, a sziklaakarat. Ha esni kell, hát földre hullsz, mint az öreg

Ha elszáradt ágad, már az elmúlást vártad, amikor úgy érzed, nincs tovább, mindenki elhagy, fájdalom metszi ágad, én akkor magam beléd oltanám. Hozzon sok hajtást

Hajnalig szeretkeztél velem. Emlékszel arra a szobára? Sok lépcső volt előtte, és a vágy vitt minket fel az emeletre. Ott azon az éjjelen újra éltem,

Adott a két ikon. Sok zűr van a világban, sok sebből vérzik e test. Mégsem orvost keresnek, hanem áldozatot, mert az hoz hasznot. Vérzik a

Tegnap még volt ma nincs egyik nap még meleg otthon másnap az utca sok volt a tartozás nem várt a bank csak a dicső múlt