Kategória: Bari Krisztián

Bari Krisztián: Ott azon az éjjelen

Hajnalig szeretkeztél velem. Emlékszel arra a szobára? Sok lépcső volt előtte, és a vágy vitt minket fel az emeletre. Ott azon az éjjelen újra éltem,

Bari Krisztián: Dávid és Góliát

Adott a két ikon. Sok zűr van a világban, sok sebből vérzik e test. Mégsem orvost keresnek, hanem áldozatot, mert az hoz hasznot. Vérzik a

Bari Krisztián: Imaláncon lélekkereszt

Elnémul a fájdalom a kereszt tövén, mi körül font lelkeket, csúf, ronda ösvény. Szabadulni tőled ó, nem, nem lehet, lelkemmel érzem a lelkedet. Csend van

Bari Krisztián: Mi rejlik benned?

csak nézek fel a zöld bársonyon fekve: – vajon mi rejlik a szemedben vajon mi vonz benne? két szemedből tüzes fény árad tekinteted hullámokat kelt

Bari Krisztián: RÉMÁLOM

Fuldokolnak, ömlik a gáz, zuhog a vér, égő hússzag terjeng. Trágyában fekvő emberek, telt vagonok, leülni nem lehet. Kiáltoznak, a katonák kegyetlenek. Percenként jön a

Bari Krisztián: Szögesdrót

Nem lát ki rajta. Kemény csizmák taposnak fejeken, Vér kiált a fagyos földeken. Most is hallom a csizmákat, látom a tisztek arcán a kegyetlen élvezetet.

Bari Krisztián: KÉPMÁS

Torz arcot mutat a tükör, valahogy más lett, lehet összetöröm. Zombivá lettek az emberek, parancsot tejesítő gépek, ami volt régen, attól félek, vissza többé nem

Bari Krisztián: PETŐFI UTÁN SZABADON

Szolgaságban teng életünk, nyomorgunk és szenvedünk, de beszélni és összefogni nem merünk. Csak hallgassunk, ne beszéljünk! Éhesebb ma már nem lehetsz, havi ötszáz-lepedőből sem dőzsölhetsz.

Bari Krisztián: Angyal vagy Démon?

Úgy kísért e külső héj, ki tudja mit rejt belül, de engem mégis hajt e szenvedély, sodor e tűzvihar. Átok-e vagy áldás e kéj? Áramlik