Lányok és asszonyok, forralt borok a télben, zongorafutamok az autótülkölésben, lágyan-hazug szavak a durva nyílt-beszédben virágba botlani segítsetek nekünk. Lányok és asszonyok, rezgések béna ágon,
Köszönöm, Uram, hogy korán kitéptél a simulékony kispolgár-világból, mert így normális ember vált belőlem és simaságom eltűnt, mint a kámfor. Szidtalak gyakran Téged és a
Csak azt utáltam mindig én: az ábránd tűnte után a reggel szabta mércét, midőn az éjjel még vakon kívánt lányt elemzi már a józanult öt
Csak azt utáltam mindig én: az ábránd tűnte után a reggel szabta mércét, midőn az éjjel még vakon kívánt lányt elemzi már a józanult öt
minden parasztgyerek falumban a tanítónő fiát tisztelte bennem s a földbirtokosék pufók fia egyforma gőggel nézett át felettem parasztnak úrfi úrfinak paraszt maradtam mindig –
Ölelésünkben összeér: talán a szív, talán a vér. Az éjszakában összeköt: talán a fény, talán a köd. Mi hát – mi egybetart – a lánc?
Az apró hallgatások csönddé hatalmasultak, csak te lehetsz a vétkes, ha majd talán megunlak, hol már az a hiú láz, mi színes-lenni sarkallt? Elmaradtak a
Hűségünk egykorú az ébredéssel. A volt-világhoz minket már mi köthet? (Legföljebb hét-nyolc évesek lehettünk, mikor a tigris-tankok dübörögtek…) És már tűzzel-tisztított, új világ volt, amelybe
minden parasztgyerek falumban a tanítónő fiát tisztelte bennem s a földbirtokosék pufók fia egyforma gőggel nézett át felettem parasztnak úrfi úrfinak paraszt maradtam mindig –
Van szerelem bevallhatatlan, vállalt nyugalmad őrzöd abban, te döntöttél ekként magadban: titok legyen. Bevallhatatlan. Azt dédelgeted, ami gátol, ami megóv a kimondástól, úgy őrzöd, mint
az éjszaka bujaságát keresem – tó mélyén a súlytalanságig tévedésem három napja füstölög két gondolat között a visszavonásig kiábrándít a józan emlékezet – imára szólít
Zúgó, búgó kacagó hangok távolból suhannak felém. Egy régi nyár, kedves dallamok, szívünkben mámor, szenvedély. Érezni akarlak, hallani hangod, és a szívdobbanást. Újra karjaidba omlani,
Reflexió Tóth Árpád: Újév reggele című versére Én már lekéstem ezerszer temetésem, és mindig, mindenhonnan elkések, ettől nem fázok, bár sokszor nem értem, mitől lett
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
