Kategória: Baranyi Ferenc

Baranyi Ferenc: Szívem szerint való

Fejes Endre, Kossuth-díjas, József Attila-díjas és a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével kitüntetett író itt lakik a Svábhegyen. Vajon mi lehet vele? Harmincöt éve, valamikor 1960

Baranyi Ferenc: Dré

Három és fél évtizeddel ezelőtt egy szimpatikus, szemüveges fiatalember óvakodott be az Új Írás szerkesztőségének ajtaján. Bal kezében cső alakúra göngyölt kartonlapok, jobbjában a zavartan

Baranyi Ferenc: THAIS

Kizárt dolog, hogy ő az. A küllem azonos bár: az arc, a szem, a száj és a hercegnői termet, melynek ringása láttán a férfigerjedelmek izzóbbra

Baranyi Ferenc: ÖREGAPÁM

Kalapos volt szegény öreg. Naponta négy-öt kalappal lendített a sorsán, s – ha adni-venni falvak összegyűltek árulta őket nagy vásári ponyván. Néhány kalap – s

Baranyi Ferenc: HÁLAADÁS

Köszönöm, Uram, hogy korán kitéptél a simulékony kispolgár-világból, mert így normális ember vált belőlem és simaságom eltűnt, mint a kámfor. Szidtalak gyakran Téged és a

Baranyi Ferenc: EGYSZERŰ

Oly egyszerű ez: ha elvesztelek belepusztulok. Bármi lesz veled: autó üt el, cserép zuhan le rád, vagy ravatalod lesz a betegágy én utánad halok, nincs

Baranyi Ferenc: MÁNIA

Én mégis várom, hogy a vízözönben – míg bárkám alján reszketek alant – lecsendesül az örvénylés köröttem, s az olajággal megjön a galamb.

Baranyi Ferenc: MERT ERŐSEBB A DAL

Útra bátran kelek az argonautákkal, hiába háborog dühös Poszeidón: hajónk szilaj sirály, a messzeségbe szárnyal, s az aranygyapjúval tér vissza majd, tudom, vitorlánkat maga Minerva

Baranyi Ferenc: EGY PILLANAT

Egy pillanatra láttam az ablakunk alatt: kerékpáron suhant át a karcsú lányalak, szeles szellő kuszálta, sodorta szép haját, de csak suhant a lányka. Suhant a

Baranyi Ferenc: NE MÉRJETEK…

Ne mérjetek a nagy költőkkel engem! Ők rég haladnak – én csak indulok… A száguldókat nem könnyű követnem, Hisz jóformán még járni sem tudok!… Fölséges,