Kategória: Balajthy Ferenc

”Az én szívem játszik, ingemen átlátszik„ /Nagy László: Az én szívem/ Legvadabb vadban királyi hajtás, Fordított harang és szivárvány. Zöld tüskével ölellek szabaddá, Bogáncsszívem a

Szeretethiányos bolygón (Kozmo)politikus szónok. Kitinpáncéljában a Hold, Vonalkódos Létet hordoz. Tejút szélén tépett csokor, (Család)fával tüzel a Nap. Ny(l)akatlan a szigetcsoport, S eldobható örök-harang. Tenger

(Mindennapi megkésett sírások) Hűvös szél hegyet ringat, folyót ölel Távolodik egyre, de úgy jön közel, Mintha egy szutykos szájú fiú futna Labdája a Nap, szeme

(Gépkorszaki szonatina) Tánc, tánc, kötéltánc, Kötéltánci céda. Lemerült már az elemem, Rakj töltőre még ma! Tesz, vesz, áruház, Áruházi szarka. Nyalogat a mérleg nyelve, Kényszerzubbonyt

(Mindennapi megkésett sírások) Hűvös szél hegyet ringat, folyót ölel, Távolodik egyre, de úgy jön közel! – Mintha, egy szutykos szájú fiú futna, Labdája a Nap,

Combnyaktörött eperfámon napsugár, És lábujjhegyen csoszog már a reggel. Nap vérrel, jó lenne (s)írnom levelet, – Míg, mint nyilas íját úgy feszít a vágy! Szavakkal

Százhúszmillió évvel ezelőtt Bakonyban élt az anyaföldből Előkerült új, páncélos dínó. – Hungarosaurus csodás nevet Kapta. A zord, kegyetlen időt Is túlélte, nem fogott ki

Balajthy Ferenc: SZÍVSZERELEM

(Egy Pilinszky fénykép alá) Cigarettád, ha szádban lóg s elég, Könyökölsz, s fújod a kék füstöt. Szólnál is tán, de az olyan nehéz, Mindent elnyel