(Gépkorszaki szonatina) Tánc, tánc, kötéltánc, Kötéltánci céda. Lemerült már az elemem, Rakj töltőre még ma! Tesz, vesz, áruház, Áruházi szarka. Nyalogat a mérleg nyelve, Kényszerzubbonyt
(Mindennapi megkésett sírások) Hűvös szél hegyet ringat, folyót ölel, Távolodik egyre, de úgy jön közel! – Mintha, egy szutykos szájú fiú futna, Labdája a Nap,
Combnyaktörött eperfámon napsugár, És lábujjhegyen csoszog már a reggel. Nap vérrel, jó lenne (s)írnom levelet, – Míg, mint nyilas íját úgy feszít a vágy! Szavakkal
Százhúszmillió évvel ezelőtt Bakonyban élt az anyaföldből Előkerült új, páncélos dínó. – Hungarosaurus csodás nevet Kapta. A zord, kegyetlen időt Is túlélte, nem fogott ki
(Egy Pilinszky fénykép alá) Cigarettád, ha szádban lóg s elég, Könyökölsz, s fújod a kék füstöt. Szólnál is tán, de az olyan nehéz, Mindent elnyel
az éjszaka bujaságát keresem – tó mélyén a súlytalanságig tévedésem három napja füstölög két gondolat között a visszavonásig kiábrándít a józan emlékezet – imára szólít
Zúgó, búgó kacagó hangok távolból suhannak felém. Egy régi nyár, kedves dallamok, szívünkben mámor, szenvedély. Érezni akarlak, hallani hangod, és a szívdobbanást. Újra karjaidba omlani,
Reflexió Tóth Árpád: Újév reggele című versére Én már lekéstem ezerszer temetésem, és mindig, mindenhonnan elkések, ettől nem fázok, bár sokszor nem értem, mitől lett
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
