Kategória: Bak Rita

Bak Rita: Téli út

Ködbe ékelve örök télben halad. Hallgatja a mindent betöltő csöndet. Kiveti hálóját vad hófellegekre.

Bak Rita: Hajóút

Az árboc mellett tovább küzd. Iszik a mély csöndből. Hálóját a vízbe meríti, lélekhalakat fog. Lekötözi a szelet, aztán újból kiereszti. Megcsókolja a földet, vitorlázik

Bak Rita: Elgyógyulás

A röntgenkészülék mint tátogó, éhes száj várakozik sejtjeire, szövetek úsznak a monitoron, hullámóceán az ultraibolya fényben. Kidudorodik, megnő, felfeszül egy levegőbuborék, csövek kavalkádja gabalyodik össze,

Bak Rita: Lakótelepi Jancsi és Juliska

A mese elején, a mesében, a mese végén, mézeskalácsházban, de inkább panelben majdnem- végtelen tengődésük. Reggel kihasított ragyogás a kertben. Jancsi zsebében kavicsok, nem kétszáz

Bak Rita: Között

A látószög jelen és múlt között – olyan sok szem a láthatáron, keresik a jövõ forgácsait, – Levegõt, kiáltják. De levegõ nem jut mindenkinek, néha

Bak Rita: Korholó

Nekem is megvan a magam baja. Nem érek rá a tiedre. Ne terhelj. Fárasztó vagy. Én olyan jó vagyok. Csöndes és szelíd. Mindent megcsinálok. Kontrollálok

Bak Rita: Széljegyzetek

Nem keresem, belebotlom. Lapátolok, a föld keménysége agyonnyom. Eltévedek, elveszítem. A víz színeivel mázolták be az eget. Szürke, zavaros és fehér.

Bak Rita: Kutyavirágok

Kutyavirágok nőnek éjjelente a szobámban. Nézd a szétnyíló szirmokat. Az ágyam fölött, ott vannak a halottak, a sok sok halott. Beszélnek éjszaka és szíveket keresnek.

Bak Rita: Ízisz

Az aranyló nap fényében szótlanul áll. Fegyelmezett istennő. Imádják a Nílus-deltában. Ő az, aki ragyog az égen, a tenger felett ragyogó hold. Gyermekek védelmezője, Szállj

Bak Rita: Mindent elmond

Semmi sem marad kimondatlan, ismerem minden rezdülésedet, ahogy ott állsz és nézel, kezed fáradtan aláhull, tátogsz, nem hallom szavaid, mégsem marad semmi sem kimondatlan, messze