Kategória: Bak Rita

Bak Rita: Lángol rózsaként mégis…

Már nincsenek szélviharok, nincsen farkasordító hideg, de eddig sem volt egy normális zoknim, csak lyukas, szétnyűtt, megkopott. Talpamhoz ragad a cipő. Az évek során szétrohadtak

Az V. Jobbágyi Művészeti Fesztiválról

Írta: Bak Rita © DunapArt Magazin – 2024.05.27. Már majdnem fél éve tudom, hogy menni fogunk a Jobbágyi Fesztiválra, melyet nagy örömmel vártam. Bari Krisztián

Bak Rita: Falusi életkép

Reggel szobájában két szék között jégcérna feszül. Délben a hűtőszekrényben merev, kristályos gesztenyepüré-darab. Délután a kert végében hajlong a befagyott latrina fölött. Egyre meri a

Bak Rita: Téli út

Ködbe ékelve örök télben halad. Hallgatja a mindent betöltő csöndet. Kiveti hálóját vad hófellegekre.

Bak Rita: Hajóút

Az árboc mellett tovább küzd. Iszik a mély csöndből. Hálóját a vízbe meríti, lélekhalakat fog. Lekötözi a szelet, aztán újból kiereszti. Megcsókolja a földet, vitorlázik

Bak Rita: Elgyógyulás

A röntgenkészülék mint tátogó, éhes száj várakozik sejtjeire, szövetek úsznak a monitoron, hullámóceán az ultraibolya fényben. Kidudorodik, megnő, felfeszül egy levegőbuborék, csövek kavalkádja gabalyodik össze,

Bak Rita: Lakótelepi Jancsi és Juliska

A mese elején, a mesében, a mese végén, mézeskalácsházban, de inkább panelben majdnem- végtelen tengődésük. Reggel kihasított ragyogás a kertben. Jancsi zsebében kavicsok, nem kétszáz

Bak Rita: Között

A látószög jelen és múlt között – olyan sok szem a láthatáron, keresik a jövõ forgácsait, – Levegõt, kiáltják. De levegõ nem jut mindenkinek, néha

Bak Rita: Korholó

Nekem is megvan a magam baja. Nem érek rá a tiedre. Ne terhelj. Fárasztó vagy. Én olyan jó vagyok. Csöndes és szelíd. Mindent megcsinálok. Kontrollálok