Kategória: B. Tomos Hajnal

B. Tomos Hajnal: Hasonlatok

Fordított havazás, mikor a benned jegesedő véletlenek viszahullnak eredetükbe: -kép a retinába, leves a csapba, hús a fűbe- Meztelenül fekszel, csupán a kezdeti vég mennyezetnyi

B. Tomos Hajnal: Nem értik

Látták, már hogy ne látták volna, hogy omlik a föld s a templom tornya, de hogy miért fekete a zöld, az már a betörők titka.

B. Tomos Hajnal: Lassan, észszerűtlenül

Bennem van folyton, májamat, hörgőimet nyomja, vagy inkább mellkasomra nehezedik, mintha valaki ormótlan, sáros bakanccsal tapodna. Ott van a zsúfolt teremben, tapsolók és szónokok között,

B. Tomos Hajnal: Bábok színterén

Emberek helyett átfestett bábok lakják a színteret s mint fülbemászók, petézik a rémeket. Valakik a színfalak mögött égzengést mímelnek (bádogkorong dörög) vérszínű ábrák a díszletek.

B. Tomos Hajnal: Virradat

Arcaim cserepekre törték a tükröket, élőteremet benőtték a versek, beláthatatlan kútjaimban egymásból hajtanak ki, sejt sejtet bimbózik, mint ahogy a turritopsis* szüli újra folyvást önmagát,

B. Tomos Hajnal: Néptáncos

Mint üveget egyensúlyzó néptáncos lépkedett velem az élet- kezdetben egyenes derékkal, feszes izmokkal járta s ritmusra koppant csizmasarka. Aztán már óvatosabban, mint aritmiás szív, el-elvétette

B. Tomos Hajnal: Két keréken

Már akkor megmondták, hogy baj van velem, mikor anyámban úgy öt hónapos lehettem- ők előbb egymásra mutogattak, aztán a Bibliára, a parancsolatokra és saját lelkiismeretükre,

B. Tomos Hajnal: Rezignált, buta dal

(Reflexióvers Kosztolányi Dezső Boldog, szomorú dal c.költeményére) Élnek még emberek, kik látták, milyen voltam én, a futkosó gyerek. Most csak a sajgások jelzik szív-mélyen :

B. Tomos Hajnal: Ecce homo

Vajon ki festi időnként arcára a ragadozók öntelt vigyorát, ki szítja fel földre-vérre menő sakáltorkú szomját és ki oltja erébe a karvalyok vágyát, hogy cafattá