Kategória: B. Tomos Hajnal

B. Tomos Hajnal: Maradok anyaszavakban

Hangmocsárban élek, torkig már az elég, fülembe loccsan naponta a gyártott hordalék: drónok, geopolitika, jegybank, petrodollár, s a többi műkatyvasz mint túltáplált rák terjed, minden

B. Tomos Hajnal: Old rhymes

Néha jobb, ha nem szólok, csak úgy csöndben elvagyok, nem kérdezek, ha a soktól már émelygek s ha mint átok rám potyog, derült égből a

B.Tomos Hajnal: Plágium

Addig rimánkodtam, míg nekem adta. Tudod te, milyen száguldani egy ilyen cuccban? Hát az maga a csoda, minden idők leányálma – röpít, mint jaguár lába,

B.Tomos Hajnal: Andante

Mert idő múltán dudva növi be szíved, félresiklott játékok és durva akarnokok rejtik szemed elől gyermekkorod. Menekülni? Hova? Magyarázták is akkoriban, hogy minden út egyszer

B. Tomos Hajnal: Magad zárójelében

Itt jelenülsz naponta mint beépült szó egy mindent letudó szövegbe rejtve, már-már metaforák bugyrába ejtve. Ismeretlen magad lettél, ki engem is tagad, homlokod mögött csak

B. Tomos Hajnal: SzirÉNEK

Amíg a vízben vagy, amíg csak fejed, arany hajad látszik, bármit megtehetsz: mosolyogj, küldj neki puszit, ígérj bármit, tedd szeretőddé akár, mert árbóchoz kötheti magát,

B. Tomos Hajnal: Egyszer élünk

Ház kellett. Nősülni akartam. Kimentem nyugatra, ott jobban fizetik a melóst. Egy lerobbant manzárdszobában laktam egyedül. Tízóráztam. Hónapokig. Gyűjtöttem a lóvét. Néha hazakocsiztam szétnézni. Nagyanyám

B. Tomos Hajnal: Egyszerű vers

Szeretem, ha mindennek megvan a helye és hogy minden a saját helyén legyen – Ha mondjuk reggel álmosan átbattyogok a konyhába, rátehessem kezem már elsőre

B. Tomos Hajnal: Szikla-játék

Megtalállak, aztán minden nap elveszítelek, mint ama bolond ember, ki reggelente nekivetette vállát a sziklának, hogy estig a csúcsra felgörgesse- ég alatt, ott fenn, percre

B. Tomos: Hajnal Világtalan

Az ő világuk mindig osztatlan egész, hol a nap fényesen villog, a nők szeme csábosan merész s hajuk aranyként csillog. Az ő világuk csoda, osztatlan