Kategória: András Adél

A sarokban hatalmas pókháló, az ablakpárkány poros, a linóleum foltos. Alaposan ki kell pucolnom a kéglit, mire Noémi hazajön. Miközben bekapom a fém éjjeliszekrényen hagyott

Linda óvatosan meglibbentette a függönyt, és átlesett a szomszéd kertbe. – Mi a bánatot sütnek még mindig? – Ne foglalkozz velük állandóan! – szólt rá

Kobak könyve. Imádjuk a tizenkét sofőr figuráját benne. Egy bajuszos, egy pepitasapkás, egy kefehajú, egy nagy orrú – saját krumpliorrom okán ez utóbbival különösen szimpatizálok

Szabálytisztelő sofőr, most mégis jócskán túllépi a sebességhatárt. Szokatlanul furán érzi magát, nem beteg, de nem is egészséges. Megbomlott benne az egész egysége. Nem kerek,

– Anyu, engedj be, kérlek! Tudom, hogy otthon vagy. Anyuu, hallasz? – Menj el, Domi! – Engedj be egy percre, beszéljünk. Megfagyok. Jól vagy, minden

Tizenöt járólap a folyosó végéig. Hét bordó, nyolc szürke. Hibásan rakták le a szélén, bordó járna a két szürke közé. Tizenöt járólap vissza, a cetlikkel