Keresés
Close this search box.

Kategória: Ámorth Angelika

Ámorth Angelika: Saját felelősségre

Alulírott, Kovács Sándorné Tóth Éva SAJÁT FELELŐSSÉGRE TÖRTÉNŐ KÓRHÁZI TÁVOZÁSOM KAPCSÁN NYILATKOZOM, hogy fiatal korom ellenére a hajam hozzávetőlegesen úgy negyven százaléka ősz, és minden

Ámorth Angelika: Szalonképtelenek

Egy elit kávézóban ülök épp, De nem is kávézó már, egyenesen kávéház. A falak arannyal díszítettek, csillárról ékkövek lógnak le, az asztal lába ébenszínű, lapja

Ámorth Angelika: Ember a padon

Ha én most meghalnék, fel sem tűnne senkinek. Értem nem szólna a főtéren harangszó, és gyertyát sem gyújtanának a padnál, hova évek óta odaszögezett az

Ámorth Angelika: Férfi kötéllel

Imre jó kedélyű, vidám ember volt. A Szondy úton haladt el épp ráérős léptekkel, a befagyott föld hangosan ropogott negyvenhármas lába alatt. Itt-ott egy kis

Ámorth Angelika: A mi játékunk

Játsszunk. Játsszuk el, hogy szerelmes verset írok neked. Ilyet még úgysem játszottunk soha. Pedig eltelt már egy évtized, sőt több is. Megírom a szemed különcségét:

Ámorth Angelika: A ház, ahol élünk

A ház, ahol élünk, nem egy kacsalábon forgó palota, nem is mézeskalács házikó, mégis mesébe illő módon lopta be magát az évek óta saját otthon