Alulírott, Kovács Sándorné Tóth Éva SAJÁT FELELŐSSÉGRE TÖRTÉNŐ KÓRHÁZI TÁVOZÁSOM KAPCSÁN NYILATKOZOM, hogy fiatal korom ellenére a hajam hozzávetőlegesen úgy negyven százaléka ősz, és minden
Egy elit kávézóban ülök épp, De nem is kávézó már, egyenesen kávéház. A falak arannyal díszítettek, csillárról ékkövek lógnak le, az asztal lába ébenszínű, lapja
Ha én most meghalnék, fel sem tűnne senkinek. Értem nem szólna a főtéren harangszó, és gyertyát sem gyújtanának a padnál, hova évek óta odaszögezett az
Imre jó kedélyű, vidám ember volt. A Szondy úton haladt el épp ráérős léptekkel, a befagyott föld hangosan ropogott negyvenhármas lába alatt. Itt-ott egy kis
Játsszunk. Játsszuk el, hogy szerelmes verset írok neked. Ilyet még úgysem játszottunk soha. Pedig eltelt már egy évtized, sőt több is. Megírom a szemed különcségét:
A ház, ahol élünk, nem egy kacsalábon forgó palota, nem is mézeskalács házikó, mégis mesébe illő módon lopta be magát az évek óta saját otthon
G. Makra Ildikó versei elé G. Makra Ildikó verseit olvasva az összefűzött igazgyöngyök jutottak eszembe. A természet mogyorónyi kis csodái, az igazzá gyöngyülő homokszemek. Amelyek
Teneked még a beleid is parancsszóra ürülnek. Még otthon. A te parancsszavadra. Hogy ne legyen veled gond idebent. .Hogy ne vegyél
Hej, amikor hajó voltam, száz vitorlám dagadt a szélben, kedvence a hullámoknak, olthatatlan láng vad sötétben, megtapsoltak kikötőkben, mikor érkeztem vagy indultam, sokat késve vagy
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
