Kategória: Ambrus József

pompás holnapom tegnappal zárul – elkallódom a rengetegben a gondolat is hozzám silányul mint romtemplomok az istenekben időm pusztul az ösztönökben a holnap sem hozott

az új május nem méltó hozzád mosolyod kerget a pusztulásba rongy szíved ha benövi a csorbát hajszolod magad józan éjszakába bús napjaid egyszer csak beérnek

tarts lépést az új tegnappal mielőtt rányomod az esti csókod – a lángszívű holnapra mert a modern költők jóslata zeng és kísértésbe ejt horoszkópod mert

Tudományba verem vitézkedésem, – néha a tettek veszélybe sodornak, Istent is kértem, hogy megsegítsen, mert a lényeget keresve az ember vak. Ne keresd a régit,

tedd könnyűvé énnekem ezt a nehéz hűséget – József Attila kapcsold le utólag a villanyt – és megszűnik káprázatom a költő gondolatban idefirkant hogy szebb

divatszemmel tarts lépést az új tegnappal mielőtt rányomod az esti csókod – a lángszívű holnapra mert a modern költők jóslata zeng és kísértésbe ejt horoszkópod

kikapcsolom vesztes színpadom mégis hasít egy távoli ének holtra zsibbaszt szívet agyvelőt – a bizarr szándék – terv akarat mely minden érzést kétszer is megöl

sorsom elmarasztalta a világot mindig követ a pénzes szerelem démoni pofon megtöri hallgatásod és zendülésre hangolja szerepem bolondos születésem érdemelnéd – betelt a szív makrancos

az éjszaka bujaságát keresem – tó mélyén a súlytalanságig tévedésem három napja füstölög két gondolat között a visszavonásig kiábrándít a józan emlékezet – imára szólít

félúton megakadnak az érzések könyvek szemében piros bejegyzés vigyázza az elpazarolt éjszakát – de negatívja megőrzi a csendet amíg dörömböl válladon az égbolt az éjszakában