Kategória: Ambrus József

Ambrus József: önvád

mester-poéta tisztességben őszült csalfa társak voltunk a rengetegben a könyöradományba néha beleőrült és éveim számoltam meglepetten lantom panasza utolsót zendül a kalandos játszma lágy ölében

Ambrus József: az idő városában

égi városokban vérszomjas a csend – az idő szava lázban fosztogat brutális groteszk – semmi pánik csak törékeny mosoly ami itt maradt – hiába támadsz

Ambrus József: antik-szerzeményem

sarjadnak a beteg szerzemények jó a rosszal sokszor összebékül – a sötétség is felelőtlen méreg friss varázslat – pöcegödör végül égi üzenetem mesés hangulatok madárcsőrben

Ambrus József: a tekintet ördöge

silány patakvíz folyékony szemed – örökre feladtam a leckét néhány jó tervem mégis sikerülhet ha jóasszonyom csiholta az eszmét tiszta lappal indul bátorságom lángnyelvek csillagarcát

Ambrus József: pont és vessző

érik a pont – a vessző elveszett – lomtár a hazafelé út a zűrzavarban elismerheted hogy nem kerüljük el a háborút nem tudom védeni magam

Ambrus József: kulcsrakész gondolattal

az éjszaka bujaságát keresem – tó mélyén a súlytalanságig tévedésem három napja füstölög két gondolat között a visszavonásig kiábrándít a józan emlékezet – imára szólít

Ambrus József: Kodály-futam

neonfényű vagy sátáni a versed mint kanapén a kocsma-félhomály meztelen rezgések kamasz billentyűzet között lépést vált a hangzavarban Kodály összevarrt ösztönökből hitelezem – receptre a

Ambrus József: vészkijárat

nincs vészkijárat a szonettekből homlokom mögött óvárosok laknak – himnuszt énekelsz a semmiről építsd föl magad sosemvolt szabadnak mert kezdődő élet sajog – új világ

Ambrus József: borvidéken

borvidéken türelmetlenül várom hogy a mámor és az amnézia – – szemlesütve evakuáljon gyógyír nincsen – jobb lesz elfeledni – ahogy rám verte bilincsét az

Ambrus József: hajszál az étlapon

festett pink-hajszálat keresek mint lombos ligetben a kurtizán szemem duzzadt melleidre téved nem kellesz csak pár órára csupán – rejtőzködsz de mosolyod látható csillagszemem friss