
Ambrus József: titokbazárt regényalak
ha titok vagy maradj titok örökre – a látvány nem mindig beszél szürkületben mint a kiszögezett pára – lefegyverzett gőgös fénytörései mely inkább saját sorsa
ha titok vagy maradj titok örökre – a látvány nem mindig beszél szürkületben mint a kiszögezett pára – lefegyverzett gőgös fénytörései mely inkább saját sorsa
messze elkerülnek a találkozások – igazából nem jár hozzám senki csak az ígéretes hírek és ráncok amit módi nyelven tudok lejegyezni ahol képtelen a hódolat
Ne válaszolj,- kopog a körlevél, munkára fogom az üres szavakat, – forró ekével végig szánt a vér, és rossz fülekben a hang elakad. Piros csillagarcom
Szívemből a legszebb folyó fakad, borús emlékezet tépi az ágakat. Most kezdem megrakni a fészkem, sokszor éjszaka Erdély felé néztem. szándékom izzik székelyen dalban, a
e-PUB megjelenés: dunapartmagazin.hu: 2025. március 9. oszk.mek.hu – 2025. május ISBN: 978-615-02-3042-9 Terjedelem: 135 oldal Méret: B5
Írta: Varjú Zoltán © DunapArt Magazin – 2025.03.08. idézet a kötet bevezetőjéből: ÉRZELMI ÚTVESZTŐINK TINTAFOLTJAI Ambrus József kötete, a Folyékony labirintus, egy különösen összetett és
sarjadnak a beteg szerzemények jó a rosszal sokszor összebékül – a sötétség is felelőtlen méreg friss varázslat – pöcegödör végül égi üzenetem mesés hangulatok madárcsőrben
Keserű a napom, s keserűbbek az éjjeli árnyak” Tibullus Most naplemente van fázik a tenger, hitem párolog, mint ködös gondolat, lassul az átmenet, füstöl a
hajnalig szeretlek ha pénzt adsz csókodra kényszerít az este tudom már évek óta tagadsz csak szemed hajszol tiszteletre kóbor fantomok az asztali borban – a
hajnalig szeretlek ha pénzt adsz csókodra kényszerít az este tudom már évek óta tagadsz csak szemed hajszol tiszteletre kóbor fantomok az asztali borban – a
Meg-megborzong az ébredő reggel, fűszálakon hűs gyémántharmat ring. Álmából egyre később kel fel, s fáradt fényével int a bágyadt nap. Szántókon, tó mellett, zöld folyónál
Nem alszom éjszaka. A köhögéstől rángatózó mellkasom belesajdul a becsípődött idegszálakba. Nem alszik éjszaka a harcvonallal szétszakított ország, belesajdul a gyilkos tűzijátékba. Lehettünk volna rendes,
Álmainkat a végzet szétzúzta, nyíló szerelmünk ékes szirmait üvöltő szél tépi, végig dúlja, kilesve a szív rejtett titkait. Eltűnt a mosoly, a szem fátyolos, az
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.