a Mestert kerestem egész életemben aki megtervezte megszabta megfércelte és megvarrta legelső kabátom kerestem hogy igazítson utána mert sokat változtam az eltelt évek alatt kerestem
koronát rajzolt a táblára a tanár nem zajos rajzóra suttogó történelemóra volt: Szent István a téma Szent Isten – óbégattak a madárijesztők felébredtem a történelemtanár
Mi jön az évváltással töpreng az elme búcsúzkodva és számbavételezve a reményt Formaváltás (?) Dehát adott az Úr nekünk magából egy cseppet sőt adott emberi
hogyan büntessék a szószegőt fejét nem veszik kinek kéne kénes szemében furcsamód villám ülne ha az ítélkezőre visszanézne midőn kacagva elgurul nyelvére se lenne igény
Nem áll el utadból félre nem állna utánad szól cinikusan csúfondárosan kritizál Megpróbálsz korrigálni magadon de másnap ugyanabba az elnyűtt ruhába bújsz mert megszoktad és
(Hétfák*) kedvelt helyem volt a Hétfák ide hívott strandolni a nyár kettőnek a megmaradt kettőnek hallom suttogását sóhajuk kompra száll ereszkedik le a Maroson s
még akkor eldöntöttem nem vesződök a számokkal talán inkább a betűkkel elvesztődnék menten az egyenletekben sohasem jutnék el a megnyugvásig ahol kék tóban tiszta tóban
cukor vagy kedvesem nem nem só vagy ecet vagy bors vagy (hirtelen beugrott neki a királylányos mese meg a gőgös királyi apa története) nem tiltakozott
menj bele adj neki buzdítják a kisfiút a nagyfiúk – mind rövidnadrágos srácok az apukák dolgoznak eszik életüket az anyukák eljárogatnak a fodrászhoz a manikűröshöz
megül a tél homlokán a fagy fejemen sapka óriás hópehely rajt’ a botikó apám fázik az ágyban szorít még egyet kabátom övén a tél gombok
