Róna Z. Péter – MASZK MÖGÉ NÉZVE Ádám Tamás regényéről Ameddig az ideológiai fősodor nyomására társadalmi osztályok mentén illett narratívákat létrehozni, a proletariátus pedig elvi
Frissen mosott emlékeink betöltik a szobát, alig jut hely a jelennek. Megszokásból visszafelé pereg a kopott kópia, lassan kisbabák leszünk. Egyre füstösebbek és egyre kisebbek
Csodaszép hétköznapi forradalmat bont a hajnal fürdőszobámban, büszkén dagad a felmosórongy. Végül is erről álmodoztunk, tudod. Ilyenkor a delfines csempe is szebben csillog, az izzadó
Pocsolya törött tükrében nézik magukat a madárijesztők. Lefogytak szegények ebben a fogyasztói társadalomban. Eső simítja rongyhajukat, fekete nyakkendőjük, halottas öltönyük igazodik a korhoz, kidüllesztik mellüket,
Leborotválta az őszi szél a tetovált csuhébabák hónaljszőrzetét, főszereplők lesznek egy pornófilmben. Bár még nehezen megy néhány csavart mozdulat. Megnézzük, mit tudnak vihar után, ázott
Tiszta vagy és feszes. Ahogy a lavór fölé hajolsz, felforr a lágyan suttogó víz, visszafogottan pattog a zománc; ez egy lavórblues. Beles egy riadt kamasz
A sorompó mellett áll a házikó, ahol esténként lakmározni lehet, álcázásnak ott feszeng egy tiloló, betyárosan erős a krumplileves. Csöpp a csárda, alig kapunk levegőt,
Napközben a falu selymesen csendes, homokos határban krumpliföld lapul, bogarak lakmároznak leveleken, asszonyok kapálnak, hangjuk fakul. A férfiak napközben alig isznak, nincs mi átlépje az
Hajnal hasad, vagy megtörik, borúlátásom küszködik, derűmmel. Hegyek ormát még láthatom, csupán álom e nyugalom, mezőkkel. Hol vagy vérem pezsdülése, akarnok újraalkotás erő? Patak frissítő
Évődő szemekkel rád tekint, tárt karjai el sem érnek, tovább néz, lángoló kezeit eléd tolja; nem érted üvöltő hangon leírt versemet.
Még egy utolsó dobás, biztatom magam, hallom, koppan a pohár, perdül a kocka. Szívem torkomban dobog, kezem ökölben; miközben fohászkodom, nézem bűvölten. Ereimben száguldó szenvedély
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
