Kategória: A. S. Mezei

     Meleg van. A tanyaudvaron gémeskút, szikkadt, kirepedezett homokos föld. Sok év alatt sok láb tapodta keményre. Odébb, a nagy vályogház nyári konyhájában az

Edgar kilépett a temetkezési vállalat irodaépülete mellé szorosan tapadó kis ház ajtaján, és összehúzta a cipzárt rövid kabátján. Komótosan rágyújtott, majd elindult szokásos esti körútjára

     Úgy érzi, eltávolodott egykori önmagától. Próbál emlékezni, milyen volt gyereknek, kamasznak vagy fiatal felnőttnek, s arra jut, hogy természetes volt, naív és túlságosan

   Étteremben ülnek. Sokáig sétáltak mire találtak egyet, mely mindkettőjüknek megfelelt. Utólag nem is értették, miért pont ezt választották, hiszen meg sem nézték a terasz

Edna csalódottan ült a kerti nyugágyban; nem vigasztalta a gazdagon nyíló körömvirág illata, sem vidám, sárga színe, melyből néhol kimagasodott az írisz lila kelyhe, s

     Melege van, és elege van. Még csak nyolc éves, mégis ott hajlong a felnőttekkel a porban a tikkasztó napsugarak alatt. Árnyék sehol. Álmos,

      A fiú csak áll a kirakat előtt, és nézi a lányt, amint precíz, gondos mozdulatokkal hajtogatja a ruhákat, majd kedvesen rámosolyog a

Hazafelé tart; csüggedten tartja a bevásárló szatyrot fáradt kezében, fejét hátra vetve mélázik behunyt szemhéja sötétségében. Alig várja, hogy letehesse terhét az olcsó konyhaasztalra, mely

     Hanyatt fekszik; keze, lába szétvetve, rövid, barna haja izzadt kócosan tapad oldalt fordított fejére, szájából vékony nyálcsík folyik a lepedőre; a párna már