Mindegy már az is hogy merről honnan jöttem hisz sosem volt kék az ég felettem fekete zászlós bús őszi fellegek bármerre járok én szomorún intenek
blúzod alól ragyog a nap napoztatom vágyaimat szép szavakkal Hozzád mentem Rajtad sétál képzeletem felkapott hely Nálad minden szoknyád alatt nyaral szívem bőr-utcádon csókkal lépek
Világok végén lépkedek bátran, nincs itt már semmi, csak a múlt árnya, magamban vagyok kiürült szívvel, megtört lélekkel, de erős hittel. Mert hiszem, jövőnk csak
Feleségemnek: Jutkának Denevér szerelem nyugtatott az éjjel csipogva röpködtek a bakterház fölött s megtelt szívem gyönyörű fénnyel megszerettem a két szárnyas ördögöt… esténként már jöttüket
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
