Úgy hagyják el arcuk, ahogy cipők szállanak balesetekben: nemlátó szívvel, vakult lélekkel redőnyzuhanás után az éjszakában. Hallani vakok, látni süketek. Opálos tekintetük mint régült üvegek
Álomkóros lényként élünk, olykor semmitől sem félünk. Kigyúlik néha egy gyertyaláng tudatunk legmélyén: ispiláng. Nem tudjuk, hogy kik vagyunk, Csak pislákol szende agyunk. Mégis mindent
Ha a hordók sokat járnak a kútra, elapadnak a források nagy „bánatunkra”. Lesz nagy zűrzavar, lárma: Látunk embereket egymás hegyére-hátára hágva. Áll egy úr és
Az ég könnyű vásznán áthúzod kezed, a szélben repeső-kéklő ruha fonákján ujjaid árnya átszalad: állsz az égbolttá dagadt szappanszagú lobogásban árván, mindig-csak-mindig egymagad, ki egy
Addig bámullak, míg széthasad a lelkem, s míg betelik minden űr bennem veled; bár szeretni már képtelen vagyok… hisz felemésztettek szerelem-selejtek, meg Olümposz méretű szikla-terhek,
Fábián István EGY DIKTÁTORRA Nagy Gáspárt szólítva Ott volt. Átvirrasztott évektől gyulladt szemeik előtt. Nem vették észre. Ott volt. Ahogy döglégy lepi napon a húst.
Szász Zsolt: DALI – (LYRA Art Digitális Képgaléria)
Sipos Sándor: ART KÉPGALÉRIA – Ephemera kollázs 2.
Sipos Sándor Képzőművész, született: 1957 Székelykeresztúr, Románia – Erdély. Életpálya Több mint 25 éve Montrealban él, az anyanyelve mellett elsajátította időközben a francia és az
az éjszaka bujaságát keresem – tó mélyén a súlytalanságig tévedésem három napja füstölög két gondolat között a visszavonásig kiábrándít a józan emlékezet – imára szólít
Zúgó, búgó kacagó hangok távolból suhannak felém. Egy régi nyár, kedves dallamok, szívünkben mámor, szenvedély. Érezni akarlak, hallani hangod, és a szívdobbanást. Újra karjaidba omlani,
Reflexió Tóth Árpád: Újév reggele című versére Én már lekéstem ezerszer temetésem, és mindig, mindenhonnan elkések, ettől nem fázok, bár sokszor nem értem, mitől lett
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
