Gál Mária: A házszámtábla
Varju Zoltan
Épp telihold terített rájuk tengerzöld fátylat, mikor köröttem halkan megszólaltak a tárgyak. Én szépet álmodtam, semmit nem sejtettem róla, milyen vallomást suttog a régi házszámtábla.
Kategória: Vers
Debreczeny György: az öröm aranytartalékai
Varju Zoltan
az öröm aranytartalékai kimerültek alumínium-korongot szorongat szégyenlős kezem reszketek hogy elnyerhessem a perselyek jóindulatát füstszínű üvegen át nézem a szürkeséget mondatok kisiklásra váró szerelvényei jönnek-mennek
Móra Gyöngyi: Sírnom kellene
Varju Zoltan
Sírnom kellene, Ömleni hagyva Titkolt könnyemet, Hadd folyjék arcom Barázdájában, Tenger csöppjeként Sós víz mélyében Kagylót keresve, Hogy ő lehessen Elrejtett gyöngye. Sírnom kellene, De
Ambrus József: divatszemmel
Varju Zoltan
tarts lépést az új tegnappal mielőtt rányomod az esti csókod – a lángszívű holnapra mert a modern költők jóslata zeng és kísértésbe ejt horoszkópod mert
Vaskó Ági: Fagyosszentek
Varju Zoltan
Itt voltak! Itt voltak, lám a fagyos szentek, jeges lehelettől reszkettek a kertek. Pongrác volt az első. Megtette a dolgát, hideg karjaival rázta a fák
Fábián István: ARRA MENJ
Varju Zoltan
arra menj, ahol jegenyefáklyák lobognak a hosszú árnyú estén. arra menj, ahol az utat behullják száraz akácfagallyak, és gonosz tövissel kapnak lábad után, ahol a
Baranyi Ferenc: DUNA–TISZA KÖZE
Varju Zoltan
Ez a nép, ez a halkszavú, a Dunán és a Tiszán innen, születésemtől fogva bent uralkodik a sejtjeimben, pannon mosoly, szabolcsi düh e földön halk
Csák Gyöngyi: SZAVAK PÓRUSAIN
Varju Zoltan
Lebukik a nap, bennem is alászáll magánnyal bélelt ritka csendben születő versem emberzsoltár. Sodor a képzelet, szavak pórusain lélegzek föl, kíváncsiság toloncol egyre feljebb, súlytalan
Turcsányi Lajos: Okosságok – Gondolkodás, de minek
Varju Zoltan
Okosságom másnak minek adnám, ha értelme annyi, mint egy falat a túlsúlyos gondolatoknak. Még egy mondat, még egy böffenés a nagy világra, és semmi értelmet
Szakáli Anna: Acélszárnyakon
Varju Zoltan
Hitte az égi palotát. Vágyta fentről látni, vágyta az égre vivő, hatalmas szárnyat. Küzdött benne a vágy, kudarcos álom. Látta a Föld égi határát, rabul