
Tóth Szilvia: Cseresznye
Cseresznyefa alatt virág mozaikkal játszadozik a lágyan beszűrődő nap, s lassan a kócgubancba álló gondolat is szabadon szalad, mezítláb rohan a réten, átlépve megannyi rossz

Cseresznyefa alatt virág mozaikkal játszadozik a lágyan beszűrődő nap, s lassan a kócgubancba álló gondolat is szabadon szalad, mezítláb rohan a réten, átlépve megannyi rossz

türelemmel harcolni szeretni mindehhez már hűtlenek a szavak szörnyű szavak eleven állatként pusztítottak múltat és jelent mindent elvadítottak és a gondolat vajon lehetek e saját

A párna hiába habpuha, felriasztanak rémálmaid, kávéd selymesen zamatos, de nem érzed ízét – hasztalan szól napestig az andalító hegedűjáték, nem jut el füledig. Te

Aranyi László: The hunger for symmetry (visual poem)

álmodban megismer. azt hitted, rég elfelejtett, de a neved is tudja; ha éjjel felülsz, tátod a szád, pohárból ő itat, letörli lázas homlokod. hozzá kúsznál

A vonatablakon túl lassan leesik az alkony Valahol felsírsz -nevetsz A lélegzésed is hallom ahogy kikönyökölsz lé- ted ablakán Olyan könnyed mozdulatod amilyen nehéz kicsorduló

hordom itt lenn mind a terhet ha szeretnek, ha megvernek merész vagyok vagy óvatos sár, amin mindenki tapos mert taposnak sokan belém gőgös vagyok vagy

(Az ötlet csak a megvalósítással kel életre.) Teller Ede) Elrendezed a félbehagyott sikolyokat, rendszerezed poros polcokon, csempe kávésibrikek között – de tudod, a káosz nem

Hegyes kis karmaim a páncélt kaparásszák. A lény, amit próbálok elérni, egyre beljebb húzódik a kemény, tükörsima vázban. Nem érti meg, hogy nem levadászni, felfalni

Azon a nyáron csak a fagyisautó zenéje járt a fejemben. Kifakultak a dallamok. Hétvégenként megszűntem férfinak lenni és gyermeki rácsodálkozással bámultam a felhőket hogyan vonulnak