
Molnár Gál Irén: Utazó (Haikufüzér)
előbb törni kell kit vágya hajt csillogni – megpróbáltatik * bimbó a csoda nyílása percét látni – égi kegyelem * tükröződés vagy egységes egész fényén

előbb törni kell kit vágya hajt csillogni – megpróbáltatik * bimbó a csoda nyílása percét látni – égi kegyelem * tükröződés vagy egységes egész fényén

lehullott láncok lélekvasút zakatol – mosolygós reggel * színes buborék – kacagni az ég felé gyermeknek szabad? * kék madár nyújtóz – őszi szárnyalásához nem

olvass belőlem egy verssor is lehetnék – sánta rímekkel *** ha majd mellém ülsz egyetlen dolgot kérek – segíts felállni *** összeér szívünk lábunk az

hajnali égen piruló felhő táncol – tükrömben ébred * suhanó madár árnyától megborzongok – megtörik a csend * kíváncsi gyermek képmását összemosom – lótuszlevéllel *

miről írhatnék ha nincsen más bennem – csupán fájdalom *** kutyák ugatnak trilláznak a madárkák – gyilkol az ember *** szanaszét hulltam nem rakhat össze

viskóban mécses villában kristálycsillár – ég a gyertya ég… * soványka kenyér álmokat sző a nyomor – terülj asztalkám * egyiken bunda másikon szakadt kabát

nyári levélben súlytalan ígéreted – elsöpri a szél * lepkeváz billeg hervadó virágkelyhen – búcsú ideje * bágyadt napfényben nem találom árnyékom – önmagamban van

Biztosan állíthatom, hogy szerencsés csillagzat alatt születtem. Ez nem azt jelenti, hogy nem történtek az életemben tragédiák, de mindig tovább tudtam lépni, a legmélyebb szakadékokból

romlott látásom már csak a belsőt nézem – lelki szememmel *** ne kérd azt számon ami kimondhatatlan – ott van szívemen *** keresem hitem valahol

Ne emlékezz rám holnap, gondolj rám kicsit ma, ha kérhetem. *** Szót kimondani vajon mennyivel könnyebb, mint szót érteni? *** Nem tudod hol jársz, s
az éjszaka bujaságát keresem – tó mélyén a súlytalanságig tévedésem három napja füstölög két gondolat között a visszavonásig kiábrándít a józan emlékezet – imára szólít
Zúgó, búgó kacagó hangok távolból suhannak felém. Egy régi nyár, kedves dallamok, szívünkben mámor, szenvedély. Érezni akarlak, hallani hangod, és a szívdobbanást. Újra karjaidba omlani,
Reflexió Tóth Árpád: Újév reggele című versére Én már lekéstem ezerszer temetésem, és mindig, mindenhonnan elkések, ettől nem fázok, bár sokszor nem értem, mitől lett
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.