Kategória: Vers

Pataki Anett: nihil

el nem sírt könnyek szívódnak a szaruhártyába éhesen issza a sót el nem olvasott könyvek sorakoznak stelázsikon nem lelik az olvasót soha el nem indulók

Törcsi Levente Balázs: Ördögök álma

Magamra maradtam. Formátlan, égszerű tiszta alakban… Most varró tűhegyek öltögetnek daróc-testű, bogas köteleket. Horgas kampók, rozsdamart pengék hasítva, vágva formálnak sosem született hús-vér emberré. Hajammá

Bak Rita: Téli út

Ködbe ékelve örök télben halad. Hallgatja a mindent betöltő csöndet. Kiveti hálóját vad hófellegekre.

Mécs Gábor (Hermész): Felejtés

Amikor még csodálkozva nézed folyód maradék, végső cseppjeit, már pontosan tudod, nem csak érzed, hogy nem más, hanem a te tetteid szárították ki vagy el,

Tim Mariann: Kísértet

Késő éjszaka megébredtél ki kellett kísérjelek mert félsz a sötétben bentről azért már kiküldesz a fürdő ajtaja előtt várlak hogy végezz Az utcai lámpa éles

Zsidó Piroska: Anyácska

Visítva, dühvel rúgtam a méhedbe. Kibuktam a fénybe, s mosolyogva néztél, kis csodát, magadénak hittél. Ó, nem tudhattad, hogy majd addig sírok, ahogy csak bírok,

B. Tomos Hajnal: Hasonlatok

Fordított havazás, mikor a benned jegesedő véletlenek viszahullnak eredetükbe: -kép a retinába, leves a csapba, hús a fűbe- Meztelenül fekszel, csupán a kezdeti vég mennyezetnyi

Hepp Béla (aLéb): ab roncs

Magába zárja vasfiókod a szállni vágyó sasfiókot, éjekbe alvadt gyertyafénytitok ringatja még, hogy majd repülni fog, hiába füttyög, hív a messzeség, magadba zárod csönded vesztesét,

J. Simon Aranka: Te voltál

A párnán lázas fejed nyoma vér, néhány kusza, ősz hajszál a gödrös matracon foltos a gyűrött lepedő, és hideg és vizeletszag és nyál az éjjeliszekrényen

Mráz Erzsébet Irma: GÖDÖR

Gödör, mély, nyirkos, sötét, sötétebb, ha benne vagy, a bőrödön érzed, hogy mélyebb, sokkal nyirkosabb. Megborzongsz egy érintésre, megrémít, mert nem látod, állat, növény, valami