T. Fiser Ildikó: Hontalan kor
Hajnal hasad, vagy megtörik, borúlátásom küszködik, derűmmel. Hegyek ormát még láthatom, csupán álom e nyugalom, mezőkkel. Hol vagy vérem pezsdülése, akarnok újraalkotás erő? Patak frissítő
Hajnal hasad, vagy megtörik, borúlátásom küszködik, derűmmel. Hegyek ormát még láthatom, csupán álom e nyugalom, mezőkkel. Hol vagy vérem pezsdülése, akarnok újraalkotás erő? Patak frissítő
Évődő szemekkel rád tekint, tárt karjai el sem érnek, tovább néz, lángoló kezeit eléd tolja; nem érted üvöltő hangon leírt versemet.
Még egy utolsó dobás, biztatom magam, hallom, koppan a pohár, perdül a kocka. Szívem torkomban dobog, kezem ökölben; miközben fohászkodom, nézem bűvölten. Ereimben száguldó szenvedély
Nagy esők idején tóvá terebélyesülnek a tócsák. Tó tükrében a lombnak élesebb a körvonala, mint józanul bólintó, parti párjának. Magányos törzs sokkal erősebb, mint a
Pásztorember ül magában a Tiszán, idegzett húrom el- elpattan, fekete mezőben szótlan, közömbös árnyak, egyre mélyebbre jutok, a föld legmélyén kemény barna mag, felettem terebély
„ahogy egy analfabéta aláír egy dokumentumot, amit nem ért.” – Ilya Kaminsky: Özvegyember c. verséből annyira nem értjük önmagunk hogy egymásra neveket aggatunk *** ősszel
Ott kinn ősz cseperész: a füzek kusza árnyai nyúlnak. Lenn, a Dunán tarajos karikák buja fényköre reszket – Gyors foganás s a halál szorosán utolérni
Nincs semmi másom, mint e két tenyér. Mezítelenül szült meg a lét, majd úgy is vesz vissza. Nem áltatom magam, csak kölcsön az élet, nem
Ott vagyok, hol ráhajol az ég a tengerre, hol nap vérétől izzik a bársonyhorizont, hol a szilaj szél korbácsolja vágyam, de nem sebezhet halálos szigony.
A harmonika szerenádot ad a gitárszóló szívemig hatol a zongorán leütött hangok viharos tengert korbácsolnak bennem a hárfa finom jajdulása álmokból ébreszt visszahoz szájharmonika keringővel
Hajnal hasad, vagy megtörik, borúlátásom küszködik, derűmmel. Hegyek ormát még láthatom, csupán álom e nyugalom, mezőkkel. Hol vagy vérem pezsdülése, akarnok újraalkotás erő? Patak frissítő
Évődő szemekkel rád tekint, tárt karjai el sem érnek, tovább néz, lángoló kezeit eléd tolja; nem érted üvöltő hangon leírt versemet.
Még egy utolsó dobás, biztatom magam, hallom, koppan a pohár, perdül a kocka. Szívem torkomban dobog, kezem ökölben; miközben fohászkodom, nézem bűvölten. Ereimben száguldó szenvedély
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.